Egy nagyképű, egoista, "kihaénnem" emberből lehet szerény ember?

Szerintem már az is nagy fejlődés, hogy mindezt beismered.

Komolyan mondom, van jó pár magától elszállt ember a környezetemben, akiknek a mai napig nincsen önkritikájuk, pl. egyik nap arról beszél, hogy ő mindenben maximalista, önajnározás ezerrel, másik nap meg arról papol, hogy ő mindig először magában keresi a hibát és rengeteg alázat van benne. És ez harmincas korosztály.

Ja és én is eléggé el voltam szállva magamtól tiniként, bár nem néztem le az embereket, pár dologban, tárgyban nagyon tehetséges voltam, ezért úgy gondoltam elég kevesebb energiát belefektetni a dolgokba, tanulásba és még sorolhatnám. Jó pár pofon az élettől eléggé helyretett.

Annyit tudok tanácsolni, hogy próbálj odafigyelni az emberekre, jól gondold át a mondandód, mielőtt valakivel beszélsz, és hasonló apróságok.

Hát figyu, ez nem feltétlenül a te hibád, hogy ilyen voltál. Tipikusan a rendszerváltás után vállalkozásba kezdett és meggazdagodott szülőnek van hasonló gyereke mint amilyen te voltál, mert ezek a szülők általában sosem érnek rá, mindig a vállalkozást hajtják és közben azt hiszik, hogy az jó, ha pénzzel tömik a gyereket, ahelyett, hogy foglalkoznának vele. Az ilyen gyerekek általában nagy arcúak a sok della miatt, de gyakorlatilag életképtelenek, mert a szülők mindent elintéztek helyettük egész gyerekkorukban.

Én is azt mondom, hogy nagyon szuper, hogy ezt felismerted és ezzel gyakorlatilag végbe is ment a változás benned. Ha mostantól egy hangya szorgalmával fogsz tanulni/dolgozni akkor olyan nagy baj nem lehet. Ha kitartó és ügyes vagy és megmaradsz a szakmádban, akkor hamarosan elismert szakember lehetsz és arra már joggal lehetsz majd büszke.