Hogy lehetek ennyire más?

Ugyanígy érzek mint te, bizonyos dolgokban nem értem a többieket, másokban meg olyan mintha csak én látnám az igazi arcukat. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, talán te érted mire gondolok. Ők sem értenek engem, sokszor titulálnak érzéketlennek, önzőnek, szívtelennek, pedig én épp ellenkezőleg látom magam, inkább túl érzékeny vagyok, de már letettem arról hogy bárki megismerjen, mert vagy nem is akarnak vagy képtelenek megérteni.

Bár nem teljesen egyezünk mégis sok mindent én is írhattam volna. Nekem mondjuk a párkapcsolat fontos, lennie kell valakinek aki szeret, hogy ne érezzem magam annyira egyedül a világon (kapcsolatfüggő). Borzasztóan magányos vagyok még így is sokszor, sőt egy-két vitánál szembesülök azzal hogy több év alatt is teljesen más képe van rólam a páromnak mint ami szerintem vagyok (hogy szerethet ha nem is engem ismer?). Na ilyenkor aztán végképp magamba zuhanok, mert rá kell jönnöm hogy a világ összes igyekezete sem elég ahhoz hogy megértsen bárki.

Társaságba nem vágyom, nem tudok beilleszkedni, de rövid ideig egész jól játszom a nyitottat, de hosszú távon minden ismerőst leépítek.

Nincs egy barátom se (a páromat leszámítva), családommal is olyan felszínes a kapcsolatom. Nem találom a helyem ebben a világban mintha nem is ide tartoznék.

Én is így vagyok. De nekem tényleg viselkedési problémáim vannak, a beilleszkedes egyáltalán nem megy. Orvoshoz is vitték már, ez ilyen. Ebben az évben ez már a sokadik munkahelyem, parkapcsolatom nincs soha nem is lesz, csak egy volt, az is olyan fura volt mint mi, ezért találtuk meg egymást.

Nem tudok mit írni, gyakorlatilag visszaismetelnem a kérdésedet.

Próbálj úgy viselkedni mint mindenki, ne próbáld őket megerteni, ne mondj fura gondolatokat ki, mert elkerulnek teged, sosem fogsz sehova sem beilleszkedni. Nem jó kilógni a sorból, mert nem lesz normális életed mint a többieknek.