Te lenézed azokat az embereket akik az általános iskolába áldozattipusok voltak és felnőtt korukra mentális problémával küzdenek?

Persze, hogy velem volt a baj, hiszem a szüleim öregek voltak, szegényeg voltunk, az anyám hülye ruhákba járatott és csúnya is voltam :D

Mellesleg itthon ha beszéltem ezekről, megkaptam anyáméktól, hogy ne foglalkozzak velük és ennyi. Nem beszéltek külön az osztályfőnökkel, sem a többiek szüleivel.

Talán inkább a te fajtádnak kéne magába néznie

Nagyszülők neveltek. Óriási generációs szakadék.

H.lye ruhák nálam is.

Elől évekig hiányzott egy fogam a legérzékenyebb életszakaszomban, 16 éves korig.

Akkor nem is beszélve a tüneteimről:

Fogalmam se volt, a korosztályomat mi érdekli, miről beszélgetnek, elvoltam a magam kis világában, nem érdekelt a másik nem, amikor a többieket már igen. Ápolatlan voltam egy kissé, a divathoz semmi érzékem és nem is érdekelt.

Fogalmam se volt eleinte még a szeretet adásáról, kapásáról sem, pláne egyéb érzelmek, viccelődés felismerése, gesztusok felismerése stb....

Nem érdekelt az ember, emberi jellem maga, csak a műszaki dolgok, de abból is épp ami.

Fogalmam se volt a szexuális dolgokról és nem is érdekelt, de magamhoz nyúltam korán és azt se tudtam, mit jelent ez, mit csinálok.

Csak a magam kis mesevilága létezett, az aktális mániáimmal, érdeklődési köreimmel.

Hogyan védtem volna meg magam mégis?

Horrorisztikus tinikorom következett és a Nagymamámnak is nehéz volt ez az időszak, ugyanis kb. 17 évesen fentiekre egyszerre kezdtem rádöbbenni.

9 év alatt sokat dolgoztam magamon és minimum ugyanennyi munka vár még rám.

Nagyképűségnek hangzik, de én amúgy pont, hogy erősnek tartom magam, hogy ezeket felismertem és küzdöttem-küzdök.

Aki most megismer, pesszimistának és furcsának gondol.

Később már árnyalódik ez a kép benne.

Akkor furcsának, néha kiállhatatlannak, pesszimistának de nagyon erősnek tartanak. Meg erősen önbizalomhiányosnak.

26/L

engem csak azért csesztettek és vertek meg sokszor mert kilógtam a sorból, nem foglalkoztatott az mint ami a többieket (ivás, cigi, szex, smint akármi)

Megérdemeltem? Én soha nem tettem semmit, mégis ezt kaptam. Mikor szóltam a tanárnak én is annyit kaptam hogy hagyjam rájuk, majd megunják, at hiszed megunták?

Ne olyan szituációt vázolj hogy te hogy segítenél egy ilyen gyereknek, vagy mit tennél a szülők vagy a tanárok helyében. Abba gondolj bele hogy mit tennél a gyerek helyében akinek senki nem segít.

Ja és azt nem is említettem hogy ha esetleg szóltél is valakinek és történt valaki akkor nem úsztad meg a haza utadat verés nélkül.

A görcsös tanulásról, iskolai teendőkkel kapcsolatos megfelelési kényszerről, kishitűségről , minden tárgyra görcsösen tanulásról mert jaj mi lesz ha csak kettes - nem is beszélve.

Persze így nem is ment semmi igazán, kedvenceim sem..

Most tanulom sokadik tanfolyam keretein belül, amit anno a BSc-n tanulhattam volna, ha nem így alakul.