Az emberek miért nem értik meg az én gondolkodásomat? Miért néznek le emiatt? 17L

Én meg kórosan szorongok. Elég közel állok a "soha nem hagyom el a lakásom" szinhez. Egyedül otthon és a konditeremben érzem magamat nyugodtnak.

Ha akarod beszélhetünk, én biztosan nem itélkezek :D

21F

Én sem értem a gondolkodásodat, mivel néha úgy írsz a helyzetedről, mintha az olyan jó volna.

Szabad ember vagy? Mégis miért volnál szabad? Egy kalitkába vagy zárva, csak még nem tudsz repülni és nem látod, hogy milyen pici az a kalitka... De majd ennek is eljön az ideje, amikor ráeszmélsz, hogy ez probléma.

Abban igazad van, hogy nem konkrétan az iskolától függ az, hogy mennyire vagy tanult esetleg tanulatlan, de az esetek túlnyomó részében hozzájárul ahhoz, hogy ne állj meg egy szinten.

Ha pedig nem jársz iskolába, attól nyugodtan lehet tanulni.

Ha az emberek beszólnak csak a betegséged miatt, az gyökérség ne is törődj velük. Azonban azt ne felejtsd el, hogy attól, mert van egy betegséged az életben még nem illetnek meg különböző jogok, amik most adottak.

Gondolok elsősorban arra, hogy 10 akár 20 vagy 30 év múlva, hogyan tartod fent önmagad? Amikor már a szüleid nem lesznek?

Hogy lesz saját életed?

Attól mert beteg vagy, alanyi jogon egy minimális ellátás jár, ami még a számlákra sem elég. S itt kezdődik a baj...

Hiába nem elég, nem fogsz többet kapni.

Hogyan veszel meg valamit, amire vágysz?

Ui.: Csak sajnálni tudom azt, hogy keretek közé vagy szorítva. Nem tűnsz butának, de amennyiben a betegséged olyan súlyos, hogy iskolába sem járhatsz... akkor a jövőben sem lesz ez jobb.

Azért,mert irigyek arra,hogy ha beteg is vagy,de legalább neked nem kell elviselni azt a stresszt,amit nekik!

Nem kell velük foglalkozni,tudatlan emberek,és csak lehúznak jobban,pedig már így sem rózsás a helyzet.

Én is olyan betegséggel élek,amivel kizárt,hogy normál munkát végezzek.

Emiatt engem is támadtak olyan emberek,akik kb semmit sem tettek le az asztalra az életben,robotolnak a semmiért.

Irigyek,nem kell velük foglalkozni.Azt szeretnék,ha őket eltartaná valaki,csak nincs bennük semmi olyan érték és alázat,amivel ezt eltudnák érni.

Az irigység benne lehet a pakliban. Én is évekig itthon ültem hasonló okokból. Egy kezemen nem tudom megszámolni, hány epés megjegyzést kaptam irigységből, hogy milyen jó dolgom van, hogy kitartanak. Mintha egy percig is élveztem volna :)

Én viszont összekapartam magam és pár év alatt kitörtem a betegségemből. Igen, állati ciki, ha valaki képtelen a dolgait intézni. Jobb helyeken ezt életképtelennek hívják. Te úgy látom, azért valamicskét mégiscsak élvezed a dolgot. Dolgozni kell magadon és nem büszkén trónolni a rakás szaron. Egyáltalán nem vagy szabad ember, a saját agybajod foglya vagy. A gesztusaidban pedig az van, hogy nem vagy hajlandó tenni ellene. Abban semmi nincs sajnos, amire büszke lehetnél.

Nem arra irigyek,hogy beteg,hanem arra,hogy nem dolgozik,nem tanul,jelen állapotában kötetlenül él.

Mivel az emberek 90%-a ha nem lenne muszáj sosem dolgozna egy percet sem.

Nekik ez egyfajta álom,csak nincs mivel indokolni,hogy ne dolgozzanak.