Ne foglalkozzak vele?

Kollégiumi szobatársam berágott rám, mivel megmondtam neki, hogy nem vagyunk barátok. Azóta se köszönni nem tud, sem válaszolni egy kérdésre. Játssza a sértődöttet, és én nem vagyok hajlandó kiengesztelni, mert nem érzem magam semmiben sem hibásnak.

Nagyon jól elvoltunk együtt, zökkenőmentes volt a kapcsolatunk, aztán a napokban elkezdett velem kötekedni, mert őt felhúzták a suliban, én meg megkérdeztem, hogy mi baja van mire hisztit csapott. Felidegesített és megmondtam neki, hogy álljon le, én nem vagyok vevő a veszekedésekre (nyugis típusú lány vagyok, a békét szeretem magam körül). Aztán erre nekiállt, hogy akkor ennyit jelentett a barátságunk, hogy én egy ennyi miatt (mi miatt?) feladjam az egészet?

Na én már idegesen mondtam neki (csodálkoztam is rajta, mert eddig nem verte ki a balhét mások miatt nálam), hogy miféle barátságról beszél ugyan, nem vagyunk mi barátok csupán szobatársak.

Hát erre eléggé berágott. Aztán mondta neke., hogy beszéljük meg. Mondom mit? Azt se tudom mi bajod van.

A poén az, hogy a szintünkön egy másik lány akart vele barátkozni, de ő folyamatosan visszautasította és megbántotta ezzel a lányt. Neki szabad valakit leépítenie, nekem nem? :D Nonszensz.

Én csak azért voltam vele eddig kedves, hogy normális légkörben éljek suliidőben, erre nekiállt feszkózni. Mert ő most jött rá arra, hogy nem vagyunk barátok csupán azért, mert ideiglenesen együtt élünk.

Nem vagyok hajlandó részt venni a sértődős játszmájában, de az azért nem túl normális dolog szerintem, hogy nem tud viselkedni ha nem vagyunk barátok. Nekem ez kicsit olyan, mint amikor a kisgyerek rájön arra, hogy a húsvéti nyuszi nem létezik...

Hogyan lehet úgy visszautasítani valaki barátságát, hogy ne sértődjön meg? Ettől függetlenül azért alap lenne nem parasztul viselkednie, mert én sem vagyok vele paraszt.