Ettől pszichopata/szociopata lennék?

Nem, ez elhivatottság/siker-orientáltság. Ezzel semmi baj, a családod meg mivel nem te választottad, hanem rád kényszerítette az élet, akár lehet olyan közeg is, ami nem megfelelő neked. (Én spec az enyéimmel megszakítottam teljesen a kapcsolatot, és nagyon jót tett az idegeimnek.) A társadalmi elvárások meg azt a súlyt dobják rád, hogy törődnöd _kell_ velük, ha tetszik, ha nem. Ezért a szeretet ünnepe lassan már csak a kötelező jópofizásról szól, amit meg persze, hogy mindenki utál. Ezt csináljuk non-stop házon kívül és otthon is, mert azt mondják, így kell viselkedni. Mindenkivel jóban lenni, akkor is, ha irritál az adott személy. (Ami engem illet, nem álltam be a sorba, kíméletlenül kimutatom a valós érzéseimet, ennek örömére teljesen egyedül vagyok, mert az emberek a szép hazugságokat jobban szeretik. Az őszinteség elég csúnya hátráltató erő manapság.)

Az általad említett betegségben "szenvedő" (a környezetük szenved, nem ők) emberek jellemzője, hogy bárkibe belerúgnak, de az ő világukban teljesen biztosak benne, hogy nem az ő hibájuk volt, és nem is éreznek megbánást. Arra képtelenek, vagy legalábbis elég könnyen félresöprik az ezzel járó kellemetlen érzést, megmagyarázzák még maguknak is, hogy miért _nem_ hibásak és a felelősséget is lerázzák magukról.

Na ezek inkább szochiopata jellemzők.

Töltheted az időt hasznosan így is. Gondolatfákat rajzolsz egy nagy spirálfüzetbe, hogy mihez kezdesz miután elérted a céljaidat, amit úgye mások adtak, ilyen ostoba célok nem lehetnek egy embernek, csak akkor, ha teljes sötét.

Semmi sem fontosabb a családnál. Persze értem, magyar vagy, és nem olasz, vagy egy cigány. Persze lexarod a családod.

Kedves 6os.

Mondd el kérlek akkor, hogy az alábbi családon mit lehet szeretni és mi a fontos bennük?

Egy anya, aki a két külön apától és külön nevelkedett kölykét a gyerek után bezsebelhető pénzért tartotta, szeretet kimutatása (és érzése) 0, gyerekeket az apjuk ellen nevelte, illetve érzelmileg zsarolt/manipulált mindenkit a környezetében, természetesen a maga érdekében.

Egy nővér, aki az anyjához elég hasonló, hidegvérű érdekemberré lett.

Egy iszákos, agresszív, pár napnál tovább elviselhetetlen apa.

A többi rokon meg ha nem futkosol utánuk hogy amúgy sziasztok, még élek! Akkor maguktól meg se keresnek még ünnepekre se, egy üzenet erejéig. (Ahogy a nővér vagy a szülők se.)

Ez a család nekem minden téren többet ártott, mint használt, és soha semmiben nem támogatott vagy segített. Nem bántottam őket, csak csendben elsétáltam. Miután anyám alattomos módszerrel eltávolított abból a lakásból, ahova a mai napig be vagyok jelentve (ott se laktam, csak útban voltak neki a cuccaim..)

És ezért én a társadalom szemében (meg az olyan vak és szemellenzős emberekében, mint te) én vagyok a szemét. Uhum.

Kérdező: amúgy az okos dolog lehet, hogy terveket készítesz, azzal lekötöd magad. Noha néha tényleg nem árt kicsit lazítani, átengedni magad a pihenésnek, mert ha megszakítás nélkül űzöl bármit, az előbb utóbb le fog gatyásítani szellemileg/fizikailag. Ahelyett hogy mérges vagy, inkább fogadd el, hogy ez ellen most nem tudsz mit tenni, lásd meg a dolgok szebbik oldalát és pihenj. Hamar elmúlik ez az időszak is.

A családdal meg vegyülj annyit, amennyit megérdemelnek - ha törődnek veled, törődj velük te is kicsit. :) (ha viszont olyanok, mint az enyém, akkor csak amennyit muszáj.)

Ja és még valami, kedves 6os. A kérdezőnek legalább vannak céljai és tesz is értük.

A család szentesítését többnyire azok szokták veszettül komolyan művelni, akik képtelenek arra, hogy bármi mást elérjenek az életben maguktól. Pedig az ember csak akkor boldog igazán, ha önmagában is egész ember és nem függ törvényszerűen másoktól. Az ilyen emberek tudnak igazán szép családot építeni, amikor úgy érzik, készek rá - és nem akkor, amikor a társadalom elvárja tőlük.

#7

Igazad van.