Most ezért tényleg én vagyok a hülye?

Az emberek nagyon különbözőek a munkához, tanuláshoz és egyebekhez viszonyulásban is, és ez teljesen független az értelmi képességektől, adottságoktól. Sokszor úgy tűnik, mintha félnének a kudarctól, a harctól, az erőfeszítéstől, emiatt nem tanulnak, nem járnak munkába stb. Sajnos ennek a hosszútávú következménye szinte biztosan az lesz, hogy a végletekig rá lesznek szorulva valami hozzátartozójukra és a velük való viszonyukat ez teszi majd tönkre. Én is ismerek olyan, most már középkorú nőt több, mint 20 éve, akit a (mondhatom így) aluliskolázott, de folytonosan dolgozó anyja tartott el. A lány kifejezetten értelmes, felvették az orvosi egyetemre, amit az első vizsgaidőszak vizsgáinak letelte után otthagyott. Csak nagyon rövid ideig tartó munkaviszonyai voltak. Sikerült férjül vennie egy nála vagy 5 évvel fiatalabb (de szintén valami lelki defektusban "szenvedő" németet tanító) nyelvtanárt. Közben született egy lányuk, aki most 11 éves, a középkorú nővé érett lány megint évek óta nincs állásban, nem szerzett semmiféle tudásanyagot, háziasszonyként van otthon. Férje közben elment a nyelvtudásával valami multihoz, így arra is lehet hívatkozni, hogy a férj keres annyit, amennyiből megélnek. Csakhogy a hölgy az utcán úgy néz ki, mint egy lestrapált, igénytelen, elhízott, erősen őszülő középkorú ténsasszony, nem tudni, hogy a nála 5 évvel fiatalabb férje meddig tart ki mellette......