Ti is úgy érzitek néha, hogy a "pozitívság" igazából a tények figyelmen kívül hagyása?

Ezt útközben írtam és most jutottam ismét ide.

Volt egy bizonyos témában kérdésem, igazából véleménykérés, megerősítés (vagy cáfolat) kérése.

Ott megbélyegeztek negatívként, sőt, betegként, betegesen negatívként és konkrétan nem hitték el az érveimet, amik saját tapasztalatok voltak vagy ismerőséi (nem ismerős imerősének az ismerőse, ccsak szimplán "első fokú" ismerős; olyan, akivel magam beszélgettem).

A jövőtől való félelem és az, ahogyan a jövőhöz hozzáállunk is ilyen téma tud lenni.

Vagy ahogy a jelent szemléljük. Munkahelyünket, stb.

Néha konkrétan azt érzem, a negatív/kellemetlen/szorongásra okot adó/ rossz dolgokat az emberek elhessegetik: az nincs, az nem is történt meg, azt csak hallucinálod, azt csak beképzeled magadnak...

Tagadjuk, hogy most hideg van kint és esik, tagadjuk azt is, hogy rövidek a nappalok. Attól majd nyár lesz. Aki nem így gondolja, az negatív. Kb így érzem sokszor.