Mi jelent a boldogság? Te boldog vagy most? Ha igen, mi okozza?

Én nagyon nem:

- A munkám nagyon unalmas, nem érzem jól magam. A koncentrálós, monoton munka alkalmat ad, hogy rám törjenek a negatív gondolatok plusz munkatárssal se mindig jövünk ki.

- Karácsonykor ketten leszünk.

- Párkapcsolat nincs és nincs kilátás se rá.

- Magányos vagyok.

- A pénzem nagyon fogy.

- Nagyon fáradt vagyok, fásult, nem reménykedő, sötét jövőképű.

Számomra a boldogság egyfajta elégedettség érzést jelent.

Örülni kell kis dolgoknak is,megelégedni azzal,ami van,és nem hajszolni mindig a többet,ami úgysem lesz soha elég.

Szomorúan látom,hogy egyre inkább a pénzhajszolás köti le az embereket,így nincs idejük arra,hogy megtapasztalják az élet adta apró örömöket.

Én például attól nagyon boldog érzést élek át,ha valakivel tudok egy jót beszélgetni,vagy ha csak kapok valakitől egy kedves gesztust,és ha ezt nekem is van módomban viszonozni.:)

Olyan kicsattanóan boldog nem vagyok, viszont örülök annak, hogy:

- nem vagyok depressziós, sikerült kilábalnom a nemrég tetőzött kilátástalanság, fájdalom és üresség érzéséből

- erőt tudok meríteni a kihívásokból, amik nemsokára jönnek, de motivált tudok maradni, és ez csodálatos

- fogytam 7 kilót az elmúlt pár hónapban, és mostmár félúton vagyok ahhoz, hogy elérjem azt az alakot, amikor nem fakadok sírva, ha tükörbe nézek, és nem utálom, ha fotóznak (igen, egészségetelen énkép jelen van)

- ugyan nem látom sokat a páromat jelenleg, és a közeljövőben sem tudunk nagyon sok időt együtt tölteni, de tudom, hogy fixen számíthatok rá, mindenben támogat, és ez erőt ad, továbbá nem sokára 2 éves évfordulónk lesz, és örülök, hogy eljutottunk idáig, remélem még sok lesz együtt

Összességében annak örülök, hogy tudom magam motiválni akkor is, ha a jelenlegi időszakom elég kemény sok szempontból, de vannak céljaim, és magam előtt látom őket. És csodálatos, hogy végre újra tudok érezni, kilábaltam a depressziómból. Meg tudom találni a kis dolgok jó oldalát, és tudok neki újra örülni:)

Számomra a boldogság sokáig csak egy üres szó volt, jelentés nélkül. Ma már inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy az az emóció amikor a csontjaimban is érzem, hogy élek, hogy nem csak a kis szobámban ücsörgök a gondjaimba süppedve, lassan elsorvadva.

Hogy most boldog vagyok-e? Igen. Szerintem igen.

Hogy miért? Mert a nagymamám szívműtéte sikeres volt és szép lassan kezd felépülni, mert végre sikerült megszakítanom anyámmal minden kapcsolatot (egészségesebb mindkettőnknek ha nem beszélünk egymással), mert rájöttem arra, hogy teljesen felesleges ha keresgetem a "másik felem" mert én így egymagam is egész vagyok. Mert nyíl egyenesen robogok a céljaim felé. Mert én végre én lehetek, nem az akinek anyám akarja hogy legyek.

Egyszóval önmagam vagyok és ez boldoggá tesz. :)