A jövőtől való félelem realizmus vagy depresszió?

Hát én így nem is akarnék élni, mégpedig azért, mert így el kellene nyomnom az érzelmeimet a megélésük helyett.

Én intenzíven élek meg minden érzelmet és erre büszke is vagyok.

Ha elaludnék reggel, kicsit megijednék, 15 percig káromkodnék magamban, rosszul indulna a reggelem, de aztán nyilván túltenném magam rajta. Ezen a metóduson nem szeretnék változtatni.

Ha kirúgnak, mit eszem? A számlákat meddig baj, ha nem fizetem? Mikor kapcsolják ki a szolgáltatásokat?

Van olyan élethelyzet, amiben az ember nem tud félretenni, hanem fogy a pénze, még hitel nélkül is.

Jelenleg irodában ülök, 5+2, nappal és a munkatársaim egy része nagyon értékes ember. Nem tudnék egyáltalán irodai munkát találni se másikat. Pláne ennyiért.

Tehát ezzel a példával beletrafáltál.

Marhára nem vagyok egészséges testileg se, mentálisan mégúgy nem, a pénzem fogy, család gyakorlatilag nincs és amibe eddig belefogtam, semmi se sikerült jól. A szüleim életpéldája előttem szörnyű.

A világban pedig a környezetvédelmi problémák, a részben ezek miatti migráció (politika nélkül), a túlnépesedés, a közeleő világválság aggaszt.