Mihez kezdhetnék nulla önértékeléssel?

Nehéz dolog elfogadni önmagunkat, de gondolj bele, hogy mi előnyöd származik abból, ha folyton utálod magad? Semmi. Nem visz előrébb. De ha nem stresszelsz azon, hogy milyen vagy és milyennek kellene lenned, akkor sokkal több energiád marad az igazán fontos dolgokra.

Mindig lesznek nálad szebbek és csúnyábbak is, ezt el kell fogadni. Senmi sem tökéletes, de mindenki eredeti, és csak egy van belőle. :)

Szóval önostorozás helyett figyelj arra, ami jó tulajdonság benned. A rossz tulajdonságok közül el kell fogadni, amin nem tudsz változtatni. Amin pedig tudsz és szeretnél is, azon változtass, de csak kis, stabil lépésekben, megfontoltan.

Hidd el, a családod így szeret, ahogy vagy, és sok embernek fontos vagy.

A leírtak alapján nagyfokú, szélsőségesd hangulatingadozásaid vannak.

Érdemes lenne ismét szakemberhez fordulni, kezdésként a téged már ismerő pszichiátert javaslom, de a hormonszintedet is érdemes lenne ellenőriztetni (endokrinológus, nőgyógyász).

Amíg erőt gyűjtesz az aorvoshoz jutáshoz, adok neked egy 3 hónapos, mindennapos házifeladatot:

minden este írd fel, hogy

1. milyen hangulatod volt aznap (elég pár címszavas jegyzet)

2. feltétlenül írd fel minden nap a nemi ciklusodhoz kapcsolható tüneteket (pl. menstruáció, alhasi görcsök, mellfeszülés) ha fogamzásgátlót szedsz, azt is

3. írd fel bármiféle egészségügyi változás (pl. étvágytalanság, fejfájás, láz, hányinger, stb.)

Három hónap múlva ezzel a listával a kezedben menj a dokihoz.

Azért kérlek minderre, mert tapasztalatom szerint pl. a premenstruációs szindróma (PMS) nagyon cifra dolgokat tud az ember lelkével: menzesz előtt 1 hétig emberevő "jókedvem" van, ovuláció idősdzakában pedig totál fel vagyok dobva, rózsaszínben látom a világot.

"valamiért hozzám nem vonzódnak a fiúk"

Extrém túlsúlyt leszámítva (100 kiló felett) és extrém rondaságot leszámítva (pl. az orrod helyén nőnek a füleid) leginkább a stílus és kommunikáció az, amivel eladod magad. Vannak csúnyácska töltöttgalamb barátnőim, akikért mindig odavoltak a pasik, mert lazák, szórakoztató személyiségek, egyszerűen jó velük dumcsizni, mert nem lehúzzák az ember energiáját, hanem feldobják a napot.

"soha nem jött el az a pont a "súlyvesztésem útján" amikor meg lettem volna elégedve magammal"

Ez egy egyszerű önmegerősítő folyamat: életed ezen területén tudtál tényleg sikeres lenni, így ha eléred a célt, már nem maradna számodra több sikerélmény... ezért újabb fogyókúracélt tűzöl ki magad elé... ördögi kör, de ha tudatában vagy annak, hogy mit és miért teszel, könnyebben leküzdhető.

"azt érzem, hogy nem vagyok olyan jó, mint amilyennek lennem kéne"

Fogódzkodj meg: az embereknek a büdös életben nem leszel elég jó, már csak azért is, mert egyszerűen ilyenek. Ha erre eddig még nem jöttél rá, és nem alakult ki benned az, hogy hogyan kezeld ezt a jelenséget, akkor valószínűleg a családod a felelős, amelyben felnőttél: túlzottan jó kislányt vártak el, akkor jutalmaztak, ha minél jobban megfelelsz az elvárásoknak.

"aki semmi érdekeset nem érez önmagában"

Ez lehet igaz is, és lehet téves is. Azt azért tudd, hogy az emberek 95%-a egyáltalán nemérdekes, legfeljebb annak hiszi magát... tájékozódj minél több dologról és tevékenységről a világban, az állatmentéstől az atomfizikáig, a testfestéstől a testépítésig - és jó esetben előbb-utóbbtalálsz valamit, amiben jó vagy... lehet, hogy extrém dolog lesz pl. rúdtánc vagy fafaragás, és eddig nem próbáltad, azért nem jöttél rá.

"aki semmilyen érzelmet nem vált ki az emberekből"

Ez a része viszont tanulható. Ha van lehetőséged amatőr színjátszáshoz csatlakozni (de lehetnek pl. bábosok is), rengeteget megtudhatsz a témáról.

"Úgy érzem, hogy nem oszt nem szoroz, hogy létezek-e vagy sem. Nem érzem szerethetőnek magamat."

Megsúgom: mindenki pótolható, mindenki csupán 1 fő a 7,5 milliárd emberből... a szeretet mindig viszonylagos. Érzelmek, kapcsolatok jönnek és mennek, még a családon belül is. NEKED kell elsősorban szeretned saját MAGADAT. Ebből a szempontból önzőnek kell lenned, nem pedig mások szeretetéért kuncsorogni, nem pedig mások elvárásai szerint élni.

Gondold végig, amiket írtam.