Kései gyerekként ti is hasonlóan éreztek?

Az egész (szűkebb és tágabb értelemben vett) családban én vagyok a legfiatalabb. A legfiatalabb unokatesóm is az én legidősebb bátyámmal egyidős, meg a másik bátyámmal is 9 év van köztünk

Emiatt egyrészt félig-meddig olyan lett volna, mintha kicsit egykeként nőttem volna fel, másrészt pedig a korosztályomba sosem tudtam beilleszkedni.

Ahogy idősödök (21 vagyok), úgy egyre inkább azt érzem, hogy abba a korosztályba kellene tartoznom, ahová most a tesóim, illetve unokatesóim. Egy korombelivel nem bírok szót érteni normálisan, valahogy másképp látom a világot, mint ők. Engem nem érdekel a bulizás meg a gondtalan élet, ezért túl komolynak titulálnak, közben pedig az álag 30 körüli korosztállyal remekül megértem magam.

Most nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy a 20-as korosztály gyerekes én meg "hű de érett vagyok a koromhoz képest", mert nem tartom magam annyival éretebbnek (nincs meg bennem akkora felelősségérzet mint egy 30 évesben pl és sok téren tapasztalatlan vagyok), csak azt, hogy egy ~30 évessel jobban elbeszelgetek mint egy korombelivel (közben lehet, hogy egy 30-as meg én vagyok a túl gyerekes).

Mindenesetre nem tudom, vajon ennek van-e köze a családban is jelenlévő nagy korkülönbséghez, vagy csak inkább személyiség kérdése.