Szociális fóbiások! Hogyan szoktátok érezni magatokat egy randi után?

Kórosan szorongok és egyik módja amivel próbáltam (azért csak mult idő, mert most van barátnőm) legyőzni a különféle szociális helyzetek kezelésétől való félelemet, hogy minél több randira mentem el Tinderről.

Akárhogy sikerül mindig rosszul érzem magam utána.

Ha rosszul ment. Mindig a hibákon rágódok, hogy miket csinálhattam volna jobban vagy éppen milyen olyan dolgok történtek amiket nagyon nem tudtam volna befolyásolni.

Ezek sokszor napokon át is zavarnak és néha kicsivel később is ha rágondolok bántanak, de nem az adott ember miatt inkább, inkább mert személyes kudarcnak veszem.

Ha minden jól megy, akkor is keresem a hibákat, de ha nem találok nagyon boldog vagyok és próbálom folytatni a dolgokat és a folytatásban keresem a hibákat. Vagyis inkább próbálom leszürni, hogy milyen volt a másiknak.

Azaz ugyan olyan szinten beszélgetünk utána is? Még érdeklődik felém? Akar második találkozót? stb...

... és ebben a szakaszban szokott kiderülni ha mégsem volt olyan jó vagy éppen felmerülnek random információk, ami miatt rosszul érzem magamat. Pl.: Kiderül hogy utána közvetlenűl elment egy másik randira,de én jobb voltam így velem folytatja stb..

Az a legrosszabb ha nem tudom eldönteni milyen benyomást hagyok a másikon.

Pl.: Volt egy lány akivel tökéletesen kijöttünk online, de talán éppen ezért kicsit gyerekes izgatottsággal viselkedtem vele és kicsit megszeppentem élőben, ami látszólag nem tetszett neki vagyis biztosan nem ... de összességében egész jó volt a randi, mert együtt töltöttünk 3 órát, alkohol befolyása nélkül és a végén pár csókkal és nevetéssel zártuk le a dolgot.

Viszont a pár negatív dolog és utána kapott kétes jelek, majd ignorálás miatt rettenetesen rosszul éreztem magamat és extra durván rágódtam a dolgokon, mert láttam esélyét hogy sikerülhet a dolog, de mégis úgy nézett ki hogy nem fog.

(Amúgy ebből nem volt 2 randi, csak pár mondat váltás messengeren és egyszer csak elkezdett ignoráli és megsem nézte az üzenetet)

... de ahogy az idő telt egyre jobb lett szóval érzem a fejlődést. Próbálom kevésbé a szívemre venni a dolgokat.