Mennyire elítélendő a felfogásom? Tényleg öreges vagyok?

Nos 20 éves egyetemista srác lennék. Valahogy úgy érzem nem nagyon találom a helyem.

Középiskolában elég bohóc voltam kb úgy álltam az élethez hogy lesz valami.

Felkerültem egyetemre gyökeresen megváltozott minden. Saját magamért kellett felelni és eltartani. És úgy érzem nagyon sokat komolyodtam. Nagyon elkezdett foglalkoztatni a jövőm , a munka.

Igyekszem dolgozni minél többet, keresem a jobbnál jobb lehetőségeket. Igyekszem informálódni , híreket olvasni stb.

Viszont jelen környezetemben , az egyetemen meg bárhol hasonló felfogású embert nem nagyon találok. Én vállalkozást szeretnék , én szeretnék kitörni és fejlődni. A legtöbb ismerősöm pedig egyáltalán nem.

Emelett volt egy több mint 2 éves kapcsolatom ami nem rég ment tönkre és elvileg ez is közre játszott hogy már én nagyon komolyan gondolkozok és hogy én már azon töröm magam hogy legyen valami egzisztenciám. Sajnos a volt barátnőm meg pont hogy egyre komolytalanabb lett amióta egyetemre került és csak a bulit látja meg hogy milyen poén , de elképzelése célja nincs nagyon.

Ettől független viszont nem vagyok otthon ülő. Sokat járok el otthonról társaságba. Ugyanúgy hülyéskedek meg baromkodok mint régen.

Jó időben motorozom. Szeretek új helyekre járni, új városokba.

Igazából a kérdés onnan ered hogy több ember mondta már hogy nyugger vagyok. Mert én buliba n iszok, nem dohányzok. Meg hogy elegánsan jelenek meg , meg hogy kinyaltan vagyok öltözve.

Meg engem a fesztiválok sem vonzanak, meg az ilyen baromságok.

Igazából bárki bármit mond nem nagyon foglalkoztat mivel én úgy hiszem hogy a jövőmért tenni kell. Majd 10 év múlva meg azok akik eljátszották a fiatal korukat sírnak hogy nem megy jól.