Örültél már valaki halálának?

Igen, volt ilyen.

És még lesz is az az érzésem.

Van olyan, akinek nem kell feltétlenül élnie.

Talàn egyszer.

Amikor hallottam a tévében, hogy meghalt P.Erika, Sz.Bence gyilkosainak a felbújtója.

De egyébként nem.

Igen, egyszer. A volt főnököm egy arrogáns, manipulatív, mániákus depressziós szociopata volt. Emellé rosszindulatú is.

Nem a legszebben váltunk el. Bevallom, rettegtem attól, hogy összefutunk valahol.

Októberben hivatalos voltam egy esküvőre, ahová a családja is. Hónapokig szoktattam magam a gondolathoz, hogy találkoznunk kell.

Augusztusban egy beszélgetés során kiderült, hogy majd' egy éve meghalt. Lezuhant egy tetőről. Rövid ideig kómában volt, majd elment.

Nem vagyok rá büszke, de akkora kő esett le a szívemről, hogy elmosolyodtam. Szinte nevettem.

anyáménak... olyan rövid pórázon tartott amennyire csak tudott.. meg is lett az eredménye.. és csak velem csinálta ezt hármunk közül.. mondjuk valószinűleg köze volt ahoz hogy nem szerelemből szült csak hogy apámnak legyen egy" mindig mondta is egy fiú-egy lány nem is kellett volna többet vállalnia soha... soha nem hozhattam haza egy havert se mert mind hibás leégetett előttük/ elmarta tőlem,fel is volt háborodva mindig hogy már 16 éves koromban mondtam barátnőm segített a dolgozatban és beszélnék vele telefonon lehetőleg ne ordibáljanak 5 percig legyen csönd a házban "milyen barátnő? kivel akarsz te beszélni? biztos árulod magad,neked nem lehetnek barátnőid" és őrjöngött a dühtől... aztán meg csak az első faszival vagyok kénytelen megöregedni főleg hogy meg is ütött.. ( kórházba kerültem)na onnantól ő volt az isten én vagyok a legszarabb mit féltékenykedek ez tök normális hisz pasi... mindegyik ilyen, ja meg örülj hogy csak ennyit kaptál az én volt uram a 2 hetes császáros sebemet szétrugdosta,újra műtőasztalon volt miatta,végülis.. nekem csak a gerincem meg az állkapcsom mozdult el...

hát én is pezsgőt bontottam.. halála előtt.. a sors iróniája elmondhattam milyen szar anya volt utolsó perceiben,szóval..