Van aki le tudta küzdeni, hogy ne foglalkozzon mindenki / mások véleményével magával kapcsolatban?

Nagyjából igen, de bennem egy idő után magától fordult át, mikor munkahelyen a főnök megpróbált túlhajtani több, mint fél éven keresztül. Akkor bennem egyik nap kattant valami, és azóta nagyon könnyen érdekeltségen kívül helyezem az olyan dolgokat, amik lehúznak. Legalábbis egy jó erős részét.

24

Tudom, ez itt nem a politikai kategória, de vegyük például az aktuális miniszterelnököt: kap hideget-meleget mindenhonnan, mégsem zavartatja magát, hanem teszi a dolgát. Ha bárki képes lenne kibillenteni, az a gyengeség jele lenne.

Az nem feltétlenül baj, ha odafigyelsz mások véleményére és nem vagy önfejű, vagy makacs. Ez épp azt bizonyítja, hogy nem vagy egy érzéketlen, befelé forduló típus, aki utálja az embereket és minden (akár építő) kritikát támadásnak vesz. Viszont te nyilván átestél a ló túloldalára és akkor is el tud valaki bizonytalanítani, ha 100%-ig biztos vagy az igazadban. Ilyenkor ne hagyd magad! Állj ki magadért, vagy a véleményedért. :)

Hogyne. A kor előrehaladtával vagy egy roncs leszel, vagy megunod és elkezded lesz*rni.

Semmi segítségem nem volt, soha, semmiben. Kiváltképp lelki téren. Huszonpár évesen már eljutottam arra a szintre, hogy egyszerűen meguntam más emberek véleményétől függeni, mert csak rossz származott belőle. A fejedben kell átkattintani a kapcsolót, és ezt csakis te tudod megtenni. Ne külső csodát várj - tedd meg, saját magadért. Akkor ér is valamit.

Amúgy amikor elkezdtem tenni magasról mások véleményére, hirtelen megugró önbizalmam nyomán mindenki elkezdett észrevenni és lepacsizni velem. (Más kérdés, hogy addigra már késő volt és nevetve lepattintottam a többséget, csak a legérdemesebb alakokat tartva meg, mert megtehetem - ha egyedül maradok, akkor is. Nincs semmi bajom az egyedülléttel. Jobb, mint moslékkal körbevenni magam.)