Mit gondoltok erről, úgy őszintén?

Lehetséges, hogy mentalitás kérdése is a dolog, akinek nincs, vagy kevés van, az pazarolni sem szeret. Én se feltétlen szeretek, mégis rengeteg megy a szemétbe a gyerekek után.

Egyébként elment a téma egy más irányba. Nem mentségeket kerestem az elhízásra egyébként. Lehet, félreérthető volt. A cikknek a lényege, hogy Mo "előkelő" helyen van az elhízottak között, miért, meddig... Ezt próbáltam indokolni. Sokan spórolnak a kaja minőségén, hogy több lehessen a mennyiség, ami sok esetben anyagi kényszer, vagy akár hozzá nem értés, felvilágosulatlanság IS lehet az ok, vagy KEZELHETŐ, DE NEM ISMERT betegség a háttérben, stb. De ha elérhető lenne mindenki számára a normális, kielégítő étkezés, akkor nem lenne 2/3 ország elhízva, ebben biztos vagyok.

(És ne hasonlítsuk az afrikai éhezőkhöz a magyarokat. Mert szegénynek szegények persze, de nem feldolgozott szemetet, zsömlét meg parizert esznek kristálycukorral.)

Lehet, régebben voltam 13 éves, mint te, de még mai fejjel is ha biztosra akarok menni, számolni kell. Nem lehet ránézésre eldönteni, hány dkg a főtt rizs, a croissant, a banán, a sült hús, meg akármi. (Én legalábbis nem tudom.)

Sőt, a hasonló késztermékek sem azonos súlyúak, tápértékűek.

De a másik, hogy sok ember 45-50 kilósan többet megeszik, mint más pl 70 kilósan. Sok ilyet ismerek, szarabbnál szarabb kajákat zabálnak, de szó szerint, azt nincsenek 50 kilók. A kövérség nem genetika, a hízékonyság viszont az. Tizenévesen meg sokan még 2000-3000 kcal mellett sem híznak. (Mondjuk van, akinél később visszaüt, pl az exem is így járt.)

De ennek az eredeti témához semmi köze.

Na azok aztán főleg nem azok, akikre gondolok,azok többnyire jól élnek, csak ész nélkül, mert rendelik a low carb menüt jó pénzért, mellé otthon meg megy a Milka csoki meg a Nachos...

8 éve annak, hogy tudatosan kezdtem el táplálkozni. Azóta voltak kilengős időszakok, na akkor számoltam is vele, hogy valami majd változik. És volt, mikor mennyiségben nem ettem többet, csak éppen szarabbat, na akkor híztam (az egyik a gyorskajás időszak volt, a másik mikor összejöttem a párommal, és azt ettem, amit ő.)

Meg volt olyan időszak, mikor egyáltalán nem ettem. Semmit. Akkor persze fogytam, de olyan munkahelyen voltam, ami se fizikálisan, se szellemileg nem volt terhelő, egy gyerekem volt, anyám besegített az ellátásában, "megtehettem", hogy szellemileg-fizikailag nullán legyek.

De azt az életmódot 3 gyerek és/vagy keményebb munka mellett nem lehetne tartani, mert az ember megdöglik.

Mind1.

Az itthoni bérek és árak arányát tekintve nem hiszem, hogy olyan ritka jelenség, hogy heti 6 nap kifőznek napi 1 kg tésztát, és betolják, mert olcsó, és éhesek, mellé a fehérkenyér, aztán híznak. A hedonista kövéreket nem az átlag minimálbéresek alkotják.

(Nagybátyáméknak elég jól megy, gyerek gurul, mert óránként nyitogatja a hűtőt. És van mit kivenni mindig... Máshol is van kövér gyerek, ott nem éppen ez a helyzet, hanem a fenti sajnos.)