Az energiától túltengő vagy inkább az ellenkezőjét szeretitek (- mindkét értelmezésre gondolok a kérdés alatt, részletek lent)?

Egyértelműen a csendes, visszahúzódóbb, néha borongósabb embereket szeretem jobban.

Programok szervezése...

Hát, azt tuti nem bírnám, ha minden hétvégén menni kellene, de azt se, ha csak otthon ülnénk. Arany középút.

A kettő között, illetve hangulat- és alkalomfüggő is a dolog. Nem szeretem a végleteket és azokat sem, akik nem tudnak a helyzethez illően viselkedni, pl. egy temetést ne vigyorogjon már végig vagy éppen egy esküvőn ne a sarokban mérgelődjön.

Amúgy az általad felsorolt tulajdonságok nem feltétlen zárják ki egymásf, egy csendes, visszahúzódó ember is lehet vidám, boldog, mosolygós és egy állandóan beszélő, pörgős is lehet olyan, aki mondjuk folyamatosan csak azért hallatja a hangját, mert szid, kritizál másokat.

Az aktivitás meg megint csak olyan, ahol nem szeretem sem az egyik, sem a másik végletet. Nekem nincs erőm sem rendszeresen 20 km-es félmaratoni távokat túrázni, sem egy hétig bulizni folyamatosan, de ez nem azt jelenti, hogy a szórakozási igényeimet kielégíti az otthoni tv bámulása állandóan. Csak mondjuk ha 12 órát dolgoztam (állómunka), akkor ne sértődjön meg, ha nem táncházba akarok menni este.

Egyiket sem. Az sem tetszik, ha valaki mindig, minden helyzetben zsizseg, de az sem, akinek megalszik a tej a szájában és nem lehet elmenni vele semmilyen programra sem.

A kettő között, mivel én olyan vagyok, hogy egyszer erre, egyszer arra vágyom.

Szerintem is arany középút.

Aki mindig menne valahova, ezerrel pörög, ordítva nevetgél mindig mindenen, szóáradatot zúdít minden másodpercben, egy kis csend se lehet, azt nem tudnám elviselni...

Nekem elég lenne pl. ha minden második-harmadik hétvégén mozdulnánk ki, hétköznap esténként a séta is jó lenne, de ez eléggé hangulatfüggő.