Baj, ha az edzés a legfontosabb az életemben?

Az edzés van első helyen.Szociális élet,munka,karrier stb. minden másodlagos.Az az életcélom,hogy egy vadállat legyek.Csak ez hajt.A brutális fizikai erő.Hogy őszinte legyek,egyetemre is kizárólag azért jelentkeztem,mert egy jó állás mellett több időm lesz edzeni,mint ha 12 óráznék egy gyárban.De amúgy nem szeretem ezt a szakot,nem is érdekel,nincs hozzá motivációm sem.

Múlt héten beteg voltam,de az ösztöneim parancsolták,hogy menjek el edzeni,nem lehet kihagyás.

A hétköznapi életben egy totális csődtömeg vagyok.Barátaim nincsenek,szociális életem nincs.Az általános és a középiskolában is folyamatosan csesztettek,kiközösítettek és bántalmaztak,ezért is kezdtem el edzeni.Barátaim jóformán soha sem voltak,mert mindenki csak kihasznált.Az egyetemet is utálom,ahova járok.Egyáltalán nem tudom elképzelni,hogy én ebbe dolgozzak valaha is.

Szóval mondhatjuk úgy is,hogy az edzésbe menekülök a hétköznapi életem elől.