Mit gondoltok erről a felfogásról? (gyerekvállalás)

Az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy nem ösztönből cselekszik, hanem tudatosan irányítja a cselekedeteit, életét.

Nem ösztönlények vagyunk.

Ezért gondolom azt, hogyha valakiben felnőtt korára megjönnek az anyai ösztönök (vagy férfiként a nemzési cél), akkor a gyerekvállalás úgymond már csak féltudatos.

Ilyenkor azt tesszük, mint az állatok, azért csinálunk utódot, mert elkap egy erő, ami cselekvésre késztet minket.

Engem nem érdekelnek a gyerekek, nem szeretem őket, egy légtérben sem vagyok szívesen velünk.

Viszont volt, hogy elképzeltem, hogy nekem is lenne egy sajátom, hogyan tartanám a karomban, stb, ilyenkor mindig elhessegetem, mert tudom hogy ez nem egyezik az én kontra gyerek felfogásommal, ez csak a kialakuló ösztön hülye játéka velem. Ha emiatt vállalok gyereket (holott nem szeretnék), akkor én is csak egy állat lennék...