A szolgalelkűség miért számít pozitív tulajdonságnak a magyar társadalomban?

Nálunk nem alakult ki polgári éntudat, érdekérvényesítés.

Valahol az ipari forradalom legelején mi nem hagytuk magunk mögött a jobbágy-földesúr világképünket. pusztán más lett a szereplők neve.

Lehet hogy idővel nálunk is megjelentek a gyárak, és szépen iparosodott a társadalom, de nem jött ezzel együtt a nyugati önérzet, önmagunkért kiállás kultúrája.

Például nálunk egyáltalán nincsen kultúrája a sztrájknak, vagy a szakszervezeteknek.

A kisember nem fog össze a többi kisemberrel, mindenki egyenként húzza az igát.

Nyugaton összeálltak, ezért is tudott sokszor a munkásosztály dirigálni.

Illetve a klasszikus válasz: Egyik rezsim váltotta a másikat.

Nézzük csak meg az utóbbi 150 évet.

Kiegyezés utáni Habsburg időszak. Nem igazán nézték jó szemmel akkor se a szabadszájúságot, senki nem akart egy vesztes forradalom után a hatalom kritikusa lenni.

I. vh

I. vh utáni zavaros időszak. Tanácsköztársaság, vörös terror.

Horthy rendszer.

Nyilas uralom.

Rövid zavaros időszak, közben a második vh-ban elpusztult országban való kínlódás.

Rákosi rendszer, ismét csak vörös terror.

56-os forradalom, és azt követő leszámolások.

Kádár rendszer.

90-től a hirtelen jött kapitalizmus, amiben senkinek gőze se volt hogy is kell ezt a szabadpiacozsdit csinálni. Jellemzően itt is csak azok jártak jól akik addig is hatalomban voltak.

És az utóbbi 19 év...

Kb minden rendszerben nagyon gyorsan földönfutóvá, vagy épp kivégzetté váltál ha kicsit is önérdekérvényesítő, önfejű, vagy simán csak önérzetes voltál.

Akik a legjobban csaholtak a hatalomnak, azok meg túlélték az összes istenverte rezsimet.