Honnan van ekkora önbizalma a magyar egyetemeken tanuló külföldi hallgatóknak?

Orvosira járok, ahol több külföldi van, mint magyar, tehát nap mint nap látom hallom őket. Általános tapasztalataimat írom le, hogy miben különböznek a magyaroktól (nyilván nem mindegyikükre igaz, csak általánosságban). Sokkal hangosabbak, utcán, tömegközlekedésen, könyvtárban, bárhol. Nem zavarja őket az sem, ha ezzel másokat zavarnak. Ehhez tartozik az is, hogy sokkal nagyobb csoportokban járnak. Sokkal több időt töltenek kint, például ahelyett hogy otthon tanulnának, az egyetem épületeiben vagy kávézókban töltik a napot és ott tanúnak/szórakoznak, szintén csoportosan. Ha problémájuk, kérdésük, bármi kínjuk van, késlekedés nélkül segítséget kérnek/követelnek, meg sem próbálják maguk megoldani. Pl: amikor a tanár az órán megkérdezi, hogy van-e kérdésünk, általában csend a válasz (mert félünk hülyeséget kérdezni). Ilyenkor gyakran megjegyzik a tanárok, hogy “a külföldiek ilyenkor mindig szétszednek a kérdéseikkel”. A vizsgákon a magyarok fülüket farkukat behúzzák, míg a külföldiek tele szájjal méltatlankodnak, ha megbuktak. A legpofátlanabb módokon képesek puskázni, ha lebuknak és ezért elküldik őket a vizsgáról, nekik áll feljebb. A magyarok szinte soha nem mernek puskázni). Megesik hogy tiszteletlenül bánnak a tanárokkal mert egyes kultúrákban nem tudják elviselni ha nők oktatják őket. Tehát összességében a magyar hallgatók sokkal visszahúzódóbbak, csendesebbek, kevésbé szociálisak, és kevesebb önbizalmuk van, és sokkal kevesebb dolgot engednek meg maguknak, mint a külföldieknek. Származástól függetlenül tapasztaltam ezeket, éppúgy a skandináv, ázsiai, afrikai és közel-keleti stb. hallgatóknál, csak épp nálunk nem, akik pedig itthon vagyunk Magyarországon. Másoknak is ez a tapasztalata? Szerintetek miért?