Hogy lehet túltenni magad azon, hogy a feletted lévő generáció tagjai mind meghaltak, és már a korosztályodból sem él mindenki? Hogy lehet elérni, hogy ne az zakatoljon az agyadban, hogy "te leszel a következő"?

Tarthatnal egy kis haziallatot...

Vagy/ es:

Foglalkozz oromet okozo tennivalokkal,talan, egeszsegesen telik az addig- megha egyedul is -tervezheto jovod.

Polcz Alaine konyvei is valaszokat adhatnak kerdeseidre.

Nekem bizonyos értelemben segít a tudat, hogy a barátaim "keresztülmentek" ugyanezen. Mármint a halálon... Emiatt éppenhogy kevésbé félek tőle. Sőt, talán már semennyire sem félek.

A másik része pedig az, hogy akik fontosak voltak nekem, már nincsenek itt. Én akkor sajnálnám igazán elveszteni az életemet, ha ezáltal a szeretteimtől kellene megválnom. Így viszont már csak "elveszítem" a fákat, a naplementét, az illatokat, a zenét, a nevetést, a létezést... Persze ez is fáj, belegondolni ebbe, hogy majd ennek is vége lesz, de nem fáj annyira, mintha el kellene válnom azoktól az emberektől, akiket szeretek.