Tényleg a huszonéves kornak kellene a legszebbnek lennie? Miért?

A statisztikák szerint nem a huszonévesek a legboldogabbak.

[link]

Egyfelől az, hogy kinek mikor van a legszebb, legjobb életszakasza, az maximum hajlamszinten lehet korosztályfüggő.

De pl ha valaki a huszonéveit végigtengődi mélyszegénységben vagy egy bántalmazó kapcsolatban, majd 30as korára jut el arra a tudati szintre hogy ezeket megoldja, annak is más lesz a "legszebb évei" meg annak is, aki mondjuk végig stabil körülmények között él.

Nekem speciel valóban a huszonéveim második és a harmincas első fele volt az aranykor.

Ekkor álltam a legjobban anyagilag, egzisztenciálisan, párkapcsolat téren.

22-23 éves koromban "beütött a jómód". Ez igazán 24-25 éves koromra teljesedett ki.

26 évesen ismertem meg az exemet, akivel az első 11-12 év nagyszerű volt, majd a 15. után elment)

Amikor az ún válság bekövetkezett, akkor 36 éves voltam, onnan mélyrepülés, a párom 41 éves koromban hagyott el. De anyagilag és mindenhogyan kb 24-35 éves koromban volt az "aranykor".

De! A huszonéveim elején még egy bántalmazó kapcsolatban(drámázós csaj), majd évekig magányosan éltem, tehát 26 éves korban éreztem magamat először úgy igazán szerelmesnek. Majd 30-on bőven túl is.

Ma 47 vagyok, elvagyok, de inkább nem mondok semmit.