Mik azok a tényezők, amik a sikertelenségért felelnek? Miért érzed magad sikertelennek? Mit teszel nap mint nap a sikereidért?

Lustaság

Szorgalom

Érdeklődés

Érdektelenség

Bátorság

Gyávaság

Élmény szerzés

Vagyon szerzés

Spórolás

Költekezés

Igényesség

Igénytelenség

Ismerettség

Ismerettség hiánya

A kitartást és a minden félelmet legyőző akaratot látom a siker zálogának.

Olyan mint a tobbi. Az nem hírérték ha minden rendben, de az hogy mikor hol vplt baleset, kibe csapott villam, melyik bankot raboltak ki, hol tombol cunami,az már izgi. Ezert is erre epul a hirek is. Ha arrol beszelnenek hogy szepen nőnek a fák az nem hir, de az erdőtűz már az, hogy cukik a pingvinek az sem hir, csak a tömeges pusztulasuk az, hogy szép az eifel torony az sem hir, csak a terrortamadas, a sor végtelen.

Mamàm is ilyen amikor eljegyzett a baratom nem az jut eszebe hogy mikor lesz lagzi gratula, hanem azon agyal ki fog kit megcsalni es azt nem szabad es az valashoz vezet. Jo kis pletyka lenne mi?

Hosszú, visszaolvastam, de nem tudtam rövidíteni :( :(

- Megcsináltam egy diplomát, TDK-val, szakmai önkénteskedéssel; a hathetes szakmai gyakorlat után picit tovább maradtam náluk. Utána elvégeztem még 2, kapcsolódó OKJ-t. Nem a szívemcsücske terület, de szívesen kipróbáltam volna magam benne - és még az is lehet, hogy megszerettem volna. De ha nem szerettem volna meg, akkor is változatosabb, érdekesebb munka és jobb fizetés mellett tanulnám azt, amit jelenleg is.

Az OKJ-kat már irodai adminisztrátori meló mellett végeztem, szabik mentek vizsgákra, állásinterjúkra. A 2 OKJ csak isk.rendszeren kívüli képzésben létezik, ezért nem félretettem a pénzt, hanem ezekre költöttem.

Nem sikerült elhelyezkednem benne.

- Letettem a jogsit rengeteg pénzből, csúszással. Vettünk egy kocsit félretett pénzből.

A gyakorlatban kiderült, hogy félek vezetni. Nem tudom, mi lesz a kocsival, megéri-e így erőltetni. (Volt már amúgy hosszabb utam; utassal is.)

A jogsiszerzés EGYIK oka az volt, hogy a 3 végzettségemhez praktikus, hiszen sok esetben utazni kell. Mégse sikerült benne elhelyezkednem.

- Egész gimi alatt tepertem, rengeteget tanultam - az eredmény mégse ezt tükrözte. Megbélyegeztem magamat és mások is engem, ezért se mertem azokra a szakokra menni, amik igazán érdekeltek és amivel mára karrierem lehetne.

A kudarcok oka sok esetben kishitűség és tanulás közbeni koncentráció hiánya volt.

Ja, a koncentrációs készségem sokat fejlődött, de nem eléggé, ez is gond a vezetésnél. :(

- Enyhén autista vagyok (vagy hasonló probléma), mára szerintem szorongó is. Saját magamat is fejlesztettem, erre érkeztek is pozitív visszajelzések.

Mégse sikerült sohasem beilleszkednem igazán és szerintem soha nem is fog sikerülni.

Mára már jóval könnyebb, mint régen, de....

Mit teszek?

- stressz, rosszkedv ellen:

Igyekszem kiírni a bajaimat, határidőnaplóba napi jó dolgokat gyűjteni. Citromfűtea-kúrák, Magnézium + B6.

- testi egészségért:

Sok víz, minden nap tea, magamba gyömöszölök egy rakat zöldséget, gyümölcsöt, igyekszem sportolni, ha nincs időm (mégpedig nincs), akkor otthon és nálunk az utcán (ott futás)

- kitörésért:

Programozni tanulok, angolozok (hála Istennek ezt nagyrészt össze tudom kötni a programozással, tehát nem plusz idő), németezek (csak lájtosan, pl magolni nem vagyok hajlandó; Duolingo, játékos feladatokat tartalmazó könyv, szótanuláshoz rajzolok)

Remény? Nincs.

Félelem? Olyan nagy, hogy az már mérhetetlen.

Bár most, hogy programozni tanulok, kiderült, közel se vagyok olyan sötét, mint magamat gondoltam - illetve pár osztálytárs, tanár gondolt.

Erre a kerdesre pedig a valaszom:nekem közerzet függő.

Amikor jo kedvem van, fitt vagyok, tele vagyok celokkal tervvel, a lakást is felujitom, be is vonzom a tobbit, kaptam mosogatot is, hivnak ide oda, a nap is kisut joforman, ha meg szomoru vagyok faradt gyenge kedvetlen, akkor meg minden veszelyesen bukasra all, a főnök lecsesz, baratok nem irnak, kb a szegeny embert az ag is huzza szindroma.

Nekem valahogy magambol belülről jön hogy milyen lesz a kornyezetem.