Miért ilyen kegyetlenek az emberek?

Eddig minden baráti kapcsolatom azzal végződött, hogy én a lelkem is kitettem azért a másikért, minden helyzetben számíthatott rám, majd pedig megpróbálta cserébe tönkretenni az életem. Mindegy, hogy középiskolában, egyetemen, munkahelyen, hogy férfi vagy nő, mindig így jártam.

Három párkapcsolatból kettőben szintén. A harmadikban meg csak még azért nem, mert még tart.

Valamiért az emberek kegyetlenek, és abba rúgnak a legszívesebben, aki törődik velük, mert valamikor valahol valaki más nekik is fájdalmat okozott.

Így most nemhogy barátaim, de ismerőseim sincsenek már.

Aztán mindenki elkönyvel aszociálisnak és nem normálisnak, mert nincsenek mélyebb emberi kapcsolataim.

Közben azok, akik velem felmosták a padlót, boldogan vigyorognak másokra, és tág baráti körük van.

Ma is pont ez történt egyetemen. Akivel eddig olyan jóban voltam, mint rég nem senkivel, ma bármi ok nélkül otthagyott valakiért, akit akkor látott először, és boldogan vigyorgott, amikor megmondtam, hogy ha ennyi volt, akkor egészségükre. Majd az a másik nyilván küldi neki a tananyagot, amikor nem tud bejárni, és segít elintézni azt, amit korábban én segítettem. Persze nyilván nem, de valamiért mégis az az ismeretlen ér többet....

Nem volt előzménye a dolognak.

Miért ilyen kegyetlen mindenki?

És nekem miért nem megy? Èn miért akarok mindig jó lenni?

25l