Miért irtózik mindenki attól, ha furcsa kérdései vannak a beszélgetőpartnerének? Miért koptatják le az ilyent legtöbben?

Ahhoz, hogy hasznos választ adjak, tudni kellene mondjuk, hogy milyen fokú ismeretség van a két fél között, milyen kérdéseket tesz fel az illető, mennyire furák... csak szokatlanok, vagy ijesztőek. Azt, ha vkinek szokatlan kérdései vannak, engem speciel nem szokott zavarni... volt. pl. olyan kollégám, aki random kérdezgetett tőlünk olyanokat tök hirtelen, hogy mit csináltunk, amikor Michael Jackson meghalt vagy mi volt az első dolog, amire összegyűjtöttük gyerekként a zsebpénzünket... szokatlan kérdések voltak, de már jó viszonyban voltunk akkor (nem 2 napja ismertük egymást, beszélgettünk már eleget), és a kérdések sem faggatósak voltak, hanem érződött rajtuk, hogy éppen akkor ez érdekli. Ez nekem nem volt ijesztően fura.

De az pl. feszélyez, amikor:

- alig ismersem az illetőt, kb. 3 mondatot váltottunk, és nagyon tolakodó, intim kérdéseket tesz fel, főleg ha illetlen is (még diákként dolgoztam egy helyen, ahol egy kolléga, akivel előtte kb. 5x beszéltem, és elég lájtos dolgokról, olyanokat kezdett el kérdezni, hogy milyen védekezési módot használok meg nem zavar-e a túlsúlyom... ez nem is tartozott rá, parasztság is, volt, persze, hogy zavar)

- ha ijesztőek a kérdések, betegesek (most nyilván sarkított példát fogok hozni, de ha vki megkérdezné, hogy nem gondoltam-e már arra / izgultam-e fel arra, hogy kiskutyát kínozzak... hát na..., vagy hogy el tudnám-e képzelni, hogy beleszeretek egy sorozatgyilkosba

Amúgy a tolakodó kérdéseket mellőzni kellene, akkor is, ha "csak" néha. Inkább soha...