Ha olyan érzésem van, hogy "már élni sincs kedvem", akkor fel kellene keresnem egy pszichológust?

Nem bízok abban, hogy képes volnék helyesen és hatásosan öngyilkosságot elkövetni, mert ahhoz is béna vagyok. Úgyhogy inkább csak úgy vagyok, a napok mennek és nem nézek tovább a jövő hétnél. Az aktuális feladataim elvégzem, beleölöm a fölös energiáim a munkába (ezt legalább értékelik) és ha túlságosan unatkozom, mert ugye szó szerint nincs senkim (még haver se, akivel beszélgetni tudnék legalább néha), akkor vagy elkockulok a gép előtt egy üveg sör társaságában, vagy mászkálok a városban céltalanul. Nem, mintha bármi is eltöltene akár egy fikarcnyi örömmel is.

Szóval nem tudom, ez mennyire motiváció.

Viszont a pszichomókusokban nem hiszek. Eddig 5 különböző dokinál voltam, és egyik jobban letojt, mint a másik.