Nem tudom mire vélni ezt a beteges viselkedést ismerősömtől. Szerintetek mit akar most tőlem?

Kicsit hosszú sztori. Remélem jó topikba írtam.

21N -30F

Kb. Fél évet voltunk kollégák. Én március óta NEM dolgozok már a cégnél. Részben miatta is felmondtam, mert agyamra ment már a viselkedésével.

Nagyon zárkózott volt mindig a nőci meg nem egy egyszerű eset.

Nincsenek barátai a családját sem kedveli és a többi kollégái is kiközösítették már.

Mindig olyan fóbiája volt, hogy róla beszélnek/röhögnek a háta mögött, leskelődnek, nyomoznak utána. Bármilyen ártatlan viccelődést sértésnek fogott fel és nagyon sokszor sírt. Volt több olyan nap, hogy nem is köszönt vissza senkinek. Engem is többször meg gyanúsított, hogy e-mailezek róla meg lesem a telefonját. Nekem kellett közvetlen mellette dolgoznom. Szóval szabályos paranoia volt amit levágott.

Mióta nem dolgozok a cégnél úgy 2-3 hetente egyszer rám ír meg skypoltunk mi újság.

Nem tagadom, bepróbálkoztam nála, de ő kijelentette, hogy nem akar tőlem semmit. Oks, ezt megértettem elsőre is. Azonban elmondtam neki legyen vele tisztába, részemről férfi - nő barátság nincs.

Egyszer mondta találkozni akar velem hétvégén. OK, találkoztunk. Sajnos másról sem beszélt, csak a sérelmeiről. Hiába próbáltam terelni a témát, egyszerűen semmi másról nem volt képes beszélni. Mondta is hogy őt senki nem érti meg, otthon is sír. A nap végén mondta, hogy nem alakult jól a beszélgetés. Elég tahón elköszönt ("Szia" és hátat fordított).

Azóta is néha elkapja a hév és ugyanúgy rám ír.

Most akkor mit akar? Én vagyok a lelki szemetes?

Ez már beteges, hogy egy ember így éli a mindennapjait.

Valahogy ez már semmiképp sem egészséges.