Ismeretlenül miért inkább idősebb emberek kezdeményeznek beszélgetést?

Osztom az első véleményét.

Meg tegyük hozzá, az idősek nagy része baromi magányos.

Legnyilvánvalóbban azok magányosak, akiknek elhunyt a férje/felesége.

Ezen felül nem ritka hogy a gyerekeit, unokáit is évente látja max 2-3 alkalommal a nagyobb ünnepekkor.

Szóval idejük nagy részében egyedül vannak, max a tv meg a rádió megy háttérzajnak a lakásban.

Jobb esetben van egy kertjük és abban tesznek-vesznek, ami ad némi kikapcsolódást, rosszabb esetben még egy macskája sincs a 10. emeleti panelban.

Érthető hogy rászorulnak még az ilyen formájú kommunikációra is. Csak az a baj hogy eléggé kellemetlen, kéretlen, és fárasztó ez sokszor azok számára akikkel épp "szóba elegyedik".

Sok a rutin, nem félnek attól, hogy ki hogy reagál.

Hogy ne lenne más, akivel beszélnének, azért túlzás. Kimész a piacra, és mindig van legalább egy 40 fős öregasszonykórus, akik épp a csirkefejeken civakodnak.

Szerintem nem csak a magány az oka, hanem az előző generációk máshogy szocializálódtak. Én negyvenes vagyok, tehát még nem annyira idős (bár tizen-huszonéveseknek nyilván igen), mégis hajlamos vagyok beszélgetni unalmas helyzetekben. Nem mindig, nem erőltetve, de ha nyitottság van rá, akkor miért ne? Fiatalon is ezt tettem...

Naná, mert akkoriban még nem tudtunk mobiltelefont nyomkodni, hanem, ha unatkoztunk, akkor BESZÉLGETTÜNK. És mivel ezt én egy jó szokásnak tartom, ezért a mai napig űzöm. :)