Miért koptatják legtöbben kapásból le az olyant aki sokat panaszkodik, meg aki sokat kérdezősködik?

A panaszosból tele a padlás, az embernek megvan a maga baja, nem kell a másé is.

A kérdezősködő pedig meg sem áll addig, amíg a hallottakat tovább nem adja. Ők a legpletykásabbak.

Mindkettő fárasztó. A panaszkodós általában nem jó hallgatóság, a panaszaival leszívja az energiáid. A másik felet is megilleti az, hogy néha meghallgassák, aki állandóan panaszkodik, az erre alkalmatlan, mert a saját bajával van elfoglalva, és neki csak egy lelki szemetes kell, nem jó barát.

A kérdezősködő jó eséllyel átlépi az intim szféra határait a kérdéeivel, fárasztó, kérdés jellegétől függően ostoba ember benyomását kelti, és ki akarna egy ostoba emberrel barátkozni, aki mindenbe beleüti az orrát?

"A panaszkodós általában nem jó hallgatóság, a panaszaival leszívja az energiáid. A másik felet is megilleti az, hogy néha meghallgassák, aki állandóan panaszkodik, az erre alkalmatlan, mert a saját bajával van elfoglalva, és neki csak egy lelki szemetes kell, nem jó barát."

Pont ezt akartam írni, de már leírták előttem. Szóval nem is magával a panaszkodással van baj, hiszen az ember elmondhatja a negatív élményeit a másiknak. De amikor nekem is van gondom, arra nem kíváncsi. Van olyan, (azt hittem, barátnőm), aki felhív, kimaxolja az egy órát, amíg ingyen van, és ömleszti a családi gondjait (férje, férje gyerekei, két felnőtt, házas lánya, vejei, unokái). Amikor letelik az egy óra, gyorsan még megkérdezi, hogy "ugye nálatok minden rendben van", válaszolni sem tudok, már elköszön. Na, az ilyen az nem kell. Leléptettem simán. Írjon naplót, aztán kész.

Egy jó kapcsolatnak (legyen az baráti, szerelmi, családi, munkahelyi, vagy bármi más) 1 feltétele van: hogy kölcsönösen építsük egymást.

Ezek a személyiségjegyek nem illeszthetőek be egy ilyen kapcsolatba, hiszen ha azt h hallom századjára hogy neked milyen sz#r a munkahelyen abból én sem épülök mert egyrészt unom, másrészt negatív energiát sugàrzol, viszont te sem épülsz belőle, hiszen a panaszkodás semmit nem old meg.

Az állandó panaszkodás az életképtelen, gyenge emberek sajátja, hiszen amíg beszél addig nem cselekszik...vagy éppen a szociális analfabétáké, akik más kapcsolódási pontot nem talalnak az emberekkel minthogy sajnáltassák magukat.

A kérdezősködésről pedig: mi oka van? Ha mondjuk egy beszélgetést így akar irányítani, akkor szintén szociális hiányosságai vannak, vagy nem veszi észre hogy nagyon nem kéne erőltetni... vagy túl nyomulós.

Mert k.fárasztó!

Nekem is megvan a saját bajom,ha segítségre van szüksége szóljon,és segítek,ha tudok.Panaszkodni viszont menjen a búbánatos Mari nénihez a piacra,aki imád pletykálkodni,meg panaszkodni(elnézést minden Mari nénitől:D)