Mit tehetnék, hogy ne érezzem magam butának?

"1 pozitiv dolog van ebben, hogy nagyon nagyon hajtok, hogy jó legyek mindenben"

ez egyszerre jó és rossz, de főleg rossz!

én hasonló cipőben járok, gyerekkoromban mindig azt hallgattam, hogy "nem vagyok jó semmire"

szintén több téren érdeklődtem/érdeklődöm a pszichológia iránt, de nem olyan okból, hogy magamban "megjavítsak" dolgokat, hanem másokat hogyan tudjak ösztönözni, motiválni, esetleg megérteni

mára már bebizonyítottam magamnak, hogy sokkal többre vagyok hivatott, mint gondolták mások

ne mások elismerését akard kiharcolni, hanem saját magadnak bizonyítsd, hogy te igenis többre vagy hivatott, mint mások gondolták/gondolják

„Viszont már gyerekkorom óta mondogatták szüleim, nővérem, hogy buta vagyok.”

Itt van a kutya elásva sajnos. A család szerepe az volna, hogy feltétlen szeretetet adjon, itt alapoznák meg az ember önbizalmát is (hogy szerethető vagyok, értékes ember vagyok, stb.). Sajnos ha kicsi korodban ez ellen dolgoztak, az bevésődött, és elég nehéz kiírtani magadból.

Azok az ismerőseim, akikkel így volt, mind nagyon elszántan küzdenek azért, hogy bebizonyítsák, ők mégis értékesek, szerethetők… Azt látom, hiába a sikereik, ez egy nagyon kemény harc, nem tudnak egyszerűen felülemelkedni azon, hogy ők „értéktelenek” (nem azok egyébként, mind értelmes, munkájukban sikeres emberek), van, aki a magánéletében megy bele folyton méltatlan kapcsolatokba, van, aki túlkompenzál (nagyhangú, folyton középpontba akar kerülni).

Szóval szerintem az ok nyilvánvaló, a következmény megszüntetése nem könnyű, mert ennek az érzésnek semmi köze a valósághoz, csak egy gyerekkorodból mélyen beléd ivódott para.