Csak én gondolom azt, hogy a gazdagok/szépek/sikeresek a haláluk után se odakerülnek, mint a szegények/csúnyák/vesztesek?

Ugyanoda kerülnek, a Földi élete mindenkinek más persze...

Te is ugyanúgy élnél mint ha annyi pénzed lenne, meg én is, aki vágyik ezekre a dolgokra azokat látod drága kocsival, meg borsos helyeken.

Ez most direktbe troll kérdés?

Sőt, még az atomjaidra is ráragad a szegénység...

Ahogy egyes mondja: Villany leolt, onnantól kezdve mindenki már csak múlt.

Végül is nem oda kerül, mert mindenkit a maga gödrébe kaparnak el.

Amúgy a halál után az ember megszűnik létezni, onnantól meg nem lesz se rang se pénz, se csóróság.

Vannak akik még mindig hisznek abban, hogy pl. van értelme eltemetni a halottak mellé az értéktárgyaikat, és ez nem a gyászolóknak meg a világnak szól, nem a csili-vili sírokról hanem tényleg azt gondolják, hogy erre ott szükség lehet, és elföldelik vele az egészet. Régen is ment a nagy balzsamozás meg ékszerekkel temetkezés, mert valamiért úgy érezték minél később bomlik le a test... hát nem is tudom mi juthatott eszükbe igazán. Szóval sok ember van akiknek nem olyan furcsa amiket gondolsz erről.

Én mondjuk azt gondolom, ez úgy lenne igazságos, hogy vagy mondjuk te itt most szerinted csórón és rondán, de eközben valahol te, egy gazdag és szép ember is vagy, és valahol meg híres vagy és tehetséges, valahol meg egy afrikai faluban éhezel egy kunyhóban, és mind te vagy, még az is mindegy hol melyik időben. Közben meg vagy aki vagy, és viselkedsz valahogy, ami kihat az összes életedre. Na ha véletlenül mondjuk pont az én elképzelésem működne, akkor te itt a csóró és ronda formáddal, ha megpróbálnál segíteni a nálad is nyomorultabb helyzetben élőkön, akkor lehet, hogy a kőgazdag formádnak eszébe jutna tenni valami hasznosat a hozzád hasonló csórók irányába. De az is lehet, hogy simán csak letojod mit nyomkodsz meg hogy nézel ki, és élsz azzal amid van. Mert a nincseddel nem annyira lehet. Aztán ha mindent nagyon jól csinálsz, akkor a gazdagságod, a tehetséged, a segítőkészséged, a bizalmad a szerencsésebb embertársaidban, ezek így megteremtenek önmagad között egy egységet, amiben senkisem nélkülöz és mindenki teljes életet élhet. Amikor meg az összes ember minden ilyen formája megteremti önmaga kis egységét, akkor nagy egységgé formálódunk, és akkor aztán tényleg mindenkinek igaza lesz mindenben amit elképzelt a sorsról, karmáról, földi paradicsomról, a vágyaink megszűnéséről, és az anyagi világ szükségtelenségéről. Most meg erről azt gondolod, hogy milyen borzasztó messze vagyunk ettől (már ha egyáltalán így működne), de ha így működne, pont hogy bármelyik formádban és időben csak és kizárólag rajtad múlna milyen gyorsan éred el ezt az állapotot. Én úgy vagyok vele, hogy egy próbát mindenképp megér nekem ez a dolog, vagyis ezzel a formámmal amit kaptam, megteszem amit csak lehet, mert akkor a többi formám is így próbál tenni majd, és a halálom után, ha meghalok majd 120féle testben és formában, mégis hol érdekel majd engem bármikor, ha ezalatt élek minen korban és formámban úgy, hogy már nincs különbség melyikben, mert mind ugyanolyan jó nekem. De ha soha, egyetlen formádban sem teszed meg, ha a gazdag és szép formád észre sem veszi a csóró és ronda formád, ha arra használod, hogy vegyél még egy szigetet vagy rabszolgát, akkor te leszel az az egyik rabszolga, vagy nem leszel az és éhenhalsz a kis faludban mert aki etetne azt vitted el rabszolgának, és te aki most csúnya vagy és csóró, mondjuk akarsz venni egy jobb cuccot de sokkal olcsóbban, amit éhbérért össze is raknak neked a gyerekmunkások a szalag mellett, aki szintén te vagy de téged ez mégsem igazán érdekel, meg fogod venni azt a jobb cuccot olcsóbban, mert azt látod, hogy a gazdag formádnak is olyanja van, és szerinted ő ettől boldogabb, mert ezt mutatja magáról. Így eljuttok valamikor a távoli jövőben oda, hogy vagy lesz pénzed az utolsó pohár vízre vagy leszel olyan szép hogy valaki megveszi neked, persze csak ha tényleg nem szeretnél szomjan halni, és talán, akkor ott egyszer úgy döntesz, hogy inkább meghalnál, és azzal még túl is élheted az egészet. Vagy nem, és akkor meghalsz, minden formádban meghalsz, pont ahogy írták, hogy sehol sem leszel. A fejed végre megtalálja a farkad, beleharapsz és véged. Simán lehet. Bárhogy lehet. Ahogy érdemes, úgy csak egyféle van, ha nincs értelme, legyen a te értelmed az. Azt célozd meg szerintem, akárkinek is legyen ebben igaza. Nekem sosincs, nekem nincs is szüksegem rá.

Kérdező, hasonlóan gondolom a földi élet jelenségét, mint te.

És ebből kiindulva nem tartom valószínűnek, hogy ne volnának egyenlőek a lelkek.

Egy-egy inkarnáció egy állomás, egy pályafutás, amelynek a halállal vége szakad. A lényeg a tapasztalás, az, hogy mire tanított meg a gazdagság, vagy az út a vagyon megszerzése felé.