Hogy lehet azt elfogadni hogy itt vagyok élek és létezem?

Pont így éreztem 10 éve is, most is.

Viszont felvettem a szemellenzőt, dolgozom és arra a pár apró jóra igyekszem koncentrálni. Ha nem megy, akkor 1-2 sör és megyek aludni. Nap közben meg úgyis mindig kell valamit csinálni. Takarítani, ügyet intézni, vásárolni, meg persze dolgozni, néha túlórázni, főzni. Mivel egyedül élek, ez bőven lefoglal, nem érek rá a világ dolgaival törődni.

Egyedül a hétvégéket utálom nagyon. Olyankor inkább sokat alszom, addig se vagyok ébren és nincsenek gondoltaim.

Mert amúgy ja. Semmi értelme az egésznek. A titok: ne gondolj bele inkább.