Hogyan tudnám megszépíteni a lelkem? 16/F

Első vagyok: Nyugodj le inkább, tombolnak a hormonjaid.

Azzal, hogy beláttad, hogy hibázol és változni akarsz, már elindultál az úton. Nincs olyan, hogy “gyönyörű belsőleg” még a legjobb embereknek is vannak f.ságaik. Óvodában a többség hülye volt, a káromkodás meg nem határozza meg a jellemed. Ne bánts senkit ok nélkül, ennyi a lényeg.

Ne legyél bunkó, ne legyél beképzelt/önhitt; és ne legyél erőszakos. Nem kell ebbe túl sokat belegondolni. Ennyi az egész. Ezeket szerintem nem lesz nehéz betartanod.

Ha kérdeznek valamit, aranyosan válaszolj, ha te mondasz valamit, szintén ne "ugatva", üvöltve mondjad. Még ha valami kritikát is fogalmazol meg, próbáld megőrizni a hidegvéred. Ennyi. De főleg az első mondatomra koncentrálj ebből, amit leírtam.

*Egyébként a csúnya beszéd az nem vészes. Valahogy ki kell engedni a gőzt; csak mondjuk nem mindegy; milyen szituációban. Pl otthon szerintem nyugodtan káromkodhatsz, bár, akkor se túl hangosan; tehát a hangerőn legyen mérték. És pl ilyen helyeken; mikor pl ott van a tanár, a főnök, vagy olyan kolléga, aki 'allergiás' a káromkodásra; na, az ő közelükben tuti ne káromkodj. Meg család előtt se, ha zavarja. De egyébként azt szerintem lehet nyugodtan. Kijön a feszkó és nem fojtod el, mégse bántasz senkit; csakúgy magadban szitkozódsz; van , amikor kifejezetten jól tud esni szerintem bárkinek.

Szal legyél kedves; de mégegy; szóval az is fontos, hogy azért ne hagyd, hogy kihasználjanak. Erre is figyelj oda. Pl akiről tudod, hogy megbízhatatlan, és sok pénzt akar kölcsönkérni, annak ne adjál; kivéve, ha nem fáj neked az az összeg. De egyébként meg bármikor jól jöhet. Tehát olyan brutál összegeket szerintem jó, ha nem adsz kölcsön senkinek. Neked is véges a pénzed.