Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Most empatikus vagyok, vagy sem?

Most empatikus vagyok, vagy sem?

Figyelt kérdés

Nem tudom eldönteni, mi lennék, de pályaválasztás miatt értékes volna tudnom magamról.


Szóval:

Munkahelyemen (kicsit pszichológust is játszanunk kell néha) ilyen sztorikat hallok az emberektől:

- 4 napos újszülöttjét kellett eltemettetnie

- a nénikéje a saját ölében, kezei között halt meg

- az unokája 2 évesen lázgörcsöt kapott és meghalt

- átment autóval a saját kutyáján


Én csak próbálom elszínészkedni hogy mennyire sajnálom és hogy borzasztó, de rohadtul nem érdekel és nem rendít meg. Sokszor jobban figyelek arra, hogy szomorú arcot ráncoljak valahogy magamra, minthogy a mondandóra figyeljek.


Viszont nemrég történt nálunk egy haláleset, ami tényleg tragikus, váratlan volt és egyszóval engem is ledöbbentett.

Sírtam érte. Beismerem.


Viszont érdekes, hogy pár éve elhunyt az exem, és sajnáltam, meg minden, kapcsolat után is nagyon jó viszonyt ápoltunk, megmaradt barátomnak, de nem tudtam sírni. A mai napig nem tudok, pedig mégis közelebb állt pár dologban mint a most elhunyt valakim (nem rokonom).

Ugyanígy, ha nagymamám, vagy nagypapám hunyna el (akik jobban felneveltek mint a szüleim), szerintem akkor sem tudnék sírni vagy bármit mondani. Egyszerűen nem érzem úgy, hogy kellene bánkódnom, ha megtörténne.



Exem temetésén és bocsánatot kértem a családtól, mindenkitől, hogy nem sírok. Nem értettem miért, nem voltam szomorú sem (annyira).


Most lehetne azt írni, hogy a munkahelyen azért sza rom le a dolgokat, mert nem éltem még át olyat, ismeretlen emberrel történt dolgokon csak legyintünk egyet.

Ez világos, értem én.


De mi a helyzet, ha volt barátommal, nagyszülőkkel, vagy példának okáért vehetjük az anyámat. Megszült, etetett, felnevelt, nem alkesz, nem idióta. De ha elképzelem, hogy apám hívna, hogy történt vele valami, szerintem illemből sírnék. Nem tudom, nem rettent meg a gondolat sem.


De másik oldal, a most eltávozott ember, vagy ha a férjem veszne oda... Érdekes, itt már kezdem kényelmetlenül érezni magam, ahogy írom ezen sorokat.


Szóval, ezek alapján mit gondoltok rólam?

Milyen jelzővel jellemeznétek e tulajdonságom?


2019. júl. 19. 20:01
 1/1 anonim ***** válasza:
Nekem egy ismerősöm szokott ilyen beteg szarokat mondani. Elöször is, nem vagyok Jézus hogy a világ fájdalmát a hátamon vigyem. Másodszor, ha valaki mindenkivel együtérez ott valami vaj van a füle mögött. Harmadszor: az a saját érdeke, hogy az elmédet pozitív dolgokkal töltsd el, nem halálra, meg elgázolt sírós szemecskéjű kis édestündér gyermekköjökutya haláltusára kell gondólni aki mellett 4 éves kislány krokidilkönnyeket hullát... Nah meg a fszm... Nem kell senkit sajnálod amihez nincs közöd. Teljesen normális vagy. Gondolj szép dolgokra.
2019. júl. 19. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!