Azok az emberek, akik nem fogadják egy ismerősük köszönését, vajon miért viselkednek ennyire taplón?

Köszönni illendőség, fogadni kötelesség.

Nekem sem tetszik a tapló viselkedés, de akkor legközelebb nem köszönök neki, aztán le van kakilva.

Sajnos nekem is nagyon rosszul tud esni, ha nem fogadja valaki a köszönést, de még boltban is, amikor megismétlem jó hangosan, aztán a pcsa meg csak les, mint a moziban - hát nem bírom én sem az ilyen embereket, de el kell fogadni, hogy én jól nevelt vagyok, a másik meg ha nem fogadja, akkor az az ő sara.

A kereszténységnek, vallásnak ehhez semmi köze - mindenhol vannak ilyen meg olyan emberek.

Millió oka lehet. Elbambul, nem figyel, nem hallja, vagy visszaköszön ugyan, de csak bólintással vagy nem elég hangosan.

Engem is szoktak emiatt bunkózni, de igazság szerint sokszor észre sem veszem (utcán baromira nem figyelem a szembejövőket), vagy mire felfogom, hogy hozzám szólt, már rég túlhaladtunk egymáson.

Volt rá példa, hogy idegbeteg kolleganő ordibálni kezdett velem, hogy mièrt nem fogadom a köszönését, mert reggel hétkor félálomban csak mosolyogva biccentettem.

Ha emiatt bunkó vagyok, ám legyen.

Lehet nem taplóság, csak nem figyel.

Tudod hányszor volt olyan, hogy a könyv egyik részén merengtem, amit írok és közben észre se vettem, hogy egy ismerősöm megy el mellettem?

Én így szoktam jelezni, hogy nem tartok igényt a vele való ismertségre/társalgásra és kifejezetten örülnék neki, ha többet ő se köszönne, mert nem kedvelem a képét.

Ha nagyon muszáj, köszönök persze, de van olyan kolléga akinek nem teszem, mert gyakorlatilag egy hellóval is képes lennék a másikvilágra küldeni. És igen, bunkó vagyok. Nem, nem zavar. Ha mást igen, nos az kellemetlen.

Hát az emberek nem egyformák, ebbe bele kell törődnöd neked is, kedves kérdező!

És örülj annak, hogy te is jó nevelést kaptál.