Új szomszédunk lett, de hónapok óta nem mutatkozott be nekünk, kinek kéne neki vagy nekünk?

Nekem a majdnem 80 éves anyukám költözött be faluról, ahol mindenki ismer mindenkit, egy városba, egy 10 emeletes panelba, egyedül lakik a lakásban. Én nem tudom, hogy milyen volt előtte ott az élet és a kapcsolatrendszer, csak azt tudom, hogy kb. 2-3 hónap múlva szinte az egész házzal összebarátkozott, mindenkivel köszönő viszonyban van, liftben, az utcán, a parkban. Néhánnyal még össze is járnak (főleg idősebbek) néha beszélgetni. Persze nincs senkinek se a terhére. Ő így tanulta falun, így csinálja ott is, és mindenki szereti, köszönti, megszólítja. Ilyen is van. Minket is arra tanított, hogy mindenkivel legyünk udvariasak, és legalább köszönjünk egymásnak a környezetünkben.

Köszönöm, hogy hozzászólhattam, csak egy ide kapcsolódó élményemet szerettem volna elmondani.

,,Alapvető illemtan, MINDIG az újonnan érkező köszönti a már ottlévőt, nem pedig fordítva."

Ez így van!

Mellénk is költözött egy család egy éve, és egy szót se szóltak azóta sem: mi még akkor itt éltünk amikor tyúkok kapirgáltak a dombokon errefelé, meg amerre a szem ellátott, mezők voltak: most beépült ez az egész környék és a sok újgazdag gyökeret kell elviselnünk hogy itt teszik magukat mintha az övék lenne az egész utca

#28

"itt teszik magukat mintha az övék lenne az egész utca"

Akárcsak te? Hiszen te már akkor ott éltél amikor tyúkok kapirgáltak...