Az életeteket mások számára irigylésre méltónak találjátok?

Rám időnként irigykednek emberek, hogy "mennyi időm van" meg "mennyire ráérek". Persze van aki pozitívan áll hozzá, hogy mennyit megyek-jövök, milyen szép dolgokat látok.

Alapvetően túrázni, kirándulni szeretek, heti szinten megyek valamerre akár barátokkal akár túratársakkal akár egyedül, akár szervezetten akár önállóan. Legtöbb ismerős meg lakást újít, füvet nyír, gyereket nevel plusz mellette csak melózik és semmi szabadideje.

Sokan utalnanak, ha latnak, hogy elek most, de ezert rejtozom, nem jelolom vissza, torlom a fiokom, mas neven regisztralok.

Nem tehetek rola, ha ugy erzik, nem jar nekem, ha valaki beteg attol, hogy masnak jobb. Termeszetesen ezek nem idegenek, hanem regi ismerosok.

Lehet akár, mert az átlagnál picit jobban élünk, de általában azok irigyek, akik nem igazán ismernek minket, csak a "kirakatot látják".

Ezek az emberek azt látják, hogy újszerű társasházban élünk jó környéken, új bútorokkal, minden olyan használati cikkel, amire csak szüksége lehet az embernek (vagy amire nem feltétlenül, az is). Két autónk van, minden évben többször elmegyünk wellness hétvégére, vagy külföldre két hétre nyaralni. Esküvőt szervezünk önerőből, családi házra gyűjtünk, lassan új autót veszünk, gyereket tervezünk, stb.

Akik jobban ismernek minket, azok látják, hogy a lakásunk egyharmada még hitel, a két autó céges és a bevételeinkhez képest abszolút nem élünk nagy lábon, sőt. Nagyon is megfontoljuk mire költünk. Mi a luxus cikkek (almafón, meg csúcslaptop és márkás ruha) vásárlása helyett inkább különböző célú megtakarításokra fordítunk, amiből aztán arra költünk, amire szeretnénk. A kívülálló azt látja, hogy "kapják be, két hetet nyaraltak Amerikában". A kívülálló azt nem látja, hogy milyen pontos közös pénzügyi terveink vannak azért, hogy úgy érezhessük, mi ezt megtehetjük.

A laikus azt látja, hogy "ez a nő már megint egyetemre jár, de ráér". Azt nem látja, hogy heti háromszor hulla fáradtan estem össze, amikor hazaértem és a többi szabad estém is elment zömében a tanulásra. Azt nem látja, hogy mennyi áldozattal járt ez nekem és a férjemnek is, aki a háztartás körüli teendőket átvállalta emiatt.

Amit irigyelhetnének tőlünk, az maximum a pénzügyi tudatosság, ami a kapcsolatunkban működik és ami miatt jut is marad is. Persze nem hátrány, hogy van miből nyilván.

Minden más csak olyan, az irigy által kivetített kép, aminek lehet a fele sem igaz.

@09:56

Ebben a szemétdomb országban az általad felsorolt körülményekkel már bőven átlag felettinek számít az életszínvonalatok.

Azért bőven nem, de valóban átlag feletti, ahogy írtam is. Szerintem leginkább a felfogásunkban vagyunk átlag felett, ugyanis ahogy írtam, megtehetnénk, hogy a mindennapokban nagyobb lábon éljünk, de nem tesszük és ennek köszönhető, hogy olyanokra tudunk nagyobb összegeket fordítani, amiket említettem tervként. Természetesen nem egyszerre, egy évben, hanem szépen fokozatosan, előre tervezve.

Azt látjuk a környezetünkben, hogy sokan inkább baromi nagy lábon élnek, aztán panaszkodnak, hogy nekik semmire nem jut. Ha csak félve vetem fel tippként, hogy mi lenne, ha a bevételeik mellett realizálnák a kiadásaikat, akkor nyilván én vagyok a sértő. :)

Annyi pénz nincs, amit ne lehetne hónapról hónapra felélni. Annyi viszont sajnos van, amiből valóban nem tudsz megtakarítani. Az irigyeink fura, de általában nem az utóbbi kategóriába tartoznak.

"Azt látjuk a környezetünkben, hogy sokan inkább baromi nagy lábon élnek, aztán panaszkodnak, hogy nekik semmire nem jut."

Ezt a mondatot csak én érzem nem kicsit paradoxonnak?

Úgy kell elképzelni, hogy havi szinten folyik ki a pénz a kezéből. Elkölti márkára akár ruhában, akár ételben, italban, stb. Egyel újabb telefont vesz, mert éppen piacra dobták, vagy a hátsójához nőtt az autó és a sarki boltba is azzal megy, mert ha már van, használjuk. "Megveszem a mackó sajtot a noname helyett, mert megtehetem."

Meg, de akkor azt lehet más bánja hosszútávon. (Nyaralás, saját lakás, esküvő, akármi.)

Vagyis elhiteti magával, hogy ő jól él, még is irigykedik, mert neki nem jut nyaralásra, esküvőre, vagy akármire.

A szomszéd öregasszony irigykedik az tuti, mert felújítunk éppen és a munkásoktól halljuk vissza, amikor nem vagyunk ott, megy hozzájuk pletykálkodni, hogy nem tudja honnan van pénzünk minderre! Tavaly költöztünk oda...

Talán mert dolgozunk??? Pedig tudja azt is hogy mikor járok dolgozni, azt is kifigyeli milyen műszakban vagyok. Arra nem gondol, hogy keményen spórolunk! Hogy csomószor fáradt vagyok, kialvatlan a műszakváltasoktól azt nem irigyli... Csak hogy honnan lehet annyi. Olyan szinten, hogy rendesen benéz az ablakunkon is, hogy lássa mi van! Nekem ebből elegem van nagyon már... Szemünkbe jópofázik, múltkor meg ki akart éppen beszélni minket csak mondták a munkások hogy ott vagyunk még, mert már majdnem elkezdte mondani mire csak rákérdezett hogy ott vagyunk e. Utána hirtelen kedves hangnemre váltott rólunk, hogy jaaaj szegények... 😑

Na ez az igazi irigység!

Én nem vagyok irigy senkire. De! Egy dologért! Irigylem azt akinek őszintén kedves szomszédjai vannak akik nem csak a szemükbe azok!

Utálom azt is amikor más zsebében turkálnak.

Irigyek lehetnek rám a hajléktalanok, amiért nekem van tető a fejem felett, meg a magányos emberek, akiknek sem családjuk, sem párjuk.

Kb ennyi, másom nincs.