Meghírdettük lakásunkat,hogyan mondjuk meg óvatosan a leendő érdeklődöknek,hogy a szomszédunk egy kutyás, ajtócsapkodó vénlány?

Sehogy, nem vagytok kötelesek beszámolni a szomszédság szokásairól. Mondjuk azt nem is értem miért gond hogy valaki kutyás, vagy hogy soha nem alapított családot.

Az ajtócsapkodást meg majd kitapasztalják, ha gondjuk van vele, szólnak neki. Ha amúgy is laktak már társasházban, tudják hogy milyen zajok fordulhatnak elő egy ilyen helyen.

Illik szólni, hogy a szomszéd kissé ideges természetű, de tegyetek hozzá valami stratégiát, ami beválik, pl. hogy lehet szólni neki és akkor visszavesz, vagy bármi, csak legyen igazság benne. Kutya sok lakásban van, az nem hinném, hogy zavarná a leendő lakókat, hacsak nem ugat állandóan éjjel.

Nekem is van egy idősebb, egyedülálló kutyás szomszédom, ha olyanja van, akkor üvöltözik, mint egy vörös képű piaci halaskofa, de szerencsére elég ritkán jön rá az ötperc. A kutya annyiban zavaró kissé, hogy amikor hozza-viszi sétáltatásból, akkor érződik a folyosón a kutyaszag.

Én amikor a házunkat vettük, megkérdeztem az eladót a szomszédokról, de leginkább az etnikai összetétel miatt.

Ő elmondta, hogy a közvetlen szomszéd egy segítőkész tüneményes néni, de a szembeszomszédokkal inkább szóba se álljunk, mert szemetek, rosszindulatúak, irigyek, stb.

Azóta 20 éve lakunk itt a "tüneményes néni" egy sumák, szarkeverő pletykafészek, a szembeszomszédokkal meg még egymás kulcsait is őrizzük, intelligens, segítőkész, kulturált, kedves család.

Ezt azért meséltem el, mert mindenki a saját tűréshatára és elvárása alapján ismerje meg a szomszédait, neked teljesen felesleges eladáskor a saját lakásoddal szemben ellenreklámot kifejteni.

Engem speciel nem zavar a kutya, (nagy állatbarát vagyok) az ajtócsapkodás (?) nappal dolgozunk és egyébként sem vagyunk kihegyezetten zajérzékenyek, éjszaka meg nyilván nem csapkodja az ajtót. (Ha igen, akkor majd szólunk)

A családi állapota meg hogy jön ide?