Barátkozzak valakivel sajnálatból?

Kísérd el valami olyan programra, ami rendszeresen megrendezésre kerül, és el tudna járni egyedül is.

Onnantól már nem lesz szüksége rá, hogy másokat "zaklasson", mert meglesz a megoldás :)

Sajnálatból nem barátkoznék vele. Ezenkívül nem tudom, hogy hosszabb távon generációs eltérések miatt milyen programot lehetne szervezni, bár persze idős esetleg tud tanítani sok dolgot fiatalnak, de csak szánalomból nem érdemes barátkozni.

Hátha van valami közösségi ház nyugdíjas programmal a közelben.

Azért se barátkoznék vele csupán sajnálatból, mert az hosszú távon neked lesz káros. Ha téged nem érdekel a dolog, akkor hamar le fogja szívni az energiádat, és sanszos hogy később még több időt erőltet ki.

A te boldogságodat mások érdeke elé helyezni önzőség, de a saját érdekedet (a magánéleted, egyéni programjaid) más boldogsága elé helyezni (oké, szegény magányos, de nem te vagy az egyetlen opció) már öngondoskodás.

Finoman utalnék rá, hogy szerezzen valami hobbit a kedves férjével (ha már van), de lehet később egy kicsit bedurvulnék. Semmi bántás, csupán megértetném vele, hogy ez így számomra kellemetlen teher.