Nagyanyáink ugyanazt a tehetetlensèget/röghoz kotottseget eltek meg egesz eletükben, mint mi most?

Tőlünk elvették, nekik soha nem is adatott meg a lehetőség, ezért másképp fogták fel.

Abban az időben kb senkit nem hajtott a vágy, hogy 3 falunál távolabb menjen, utazzon, nyaraljon, túrázzon, plázázzon vagy hasonlók.

Volt elég dolguk a ház körül (mindenkinek!) így nem is voltak ilyen gondolataik.

Nem tudom, hogy kinek milyen körülmények között élt a nagyanyja, de nyilván másképp éltek városokban mint falvakban.

Az én nagyanyáim tanult városi lányok voltak, semmilyen tehetetlenséget, vagy röghöz kötöttséget nem éltek meg.

A falvakban sem tragédiaként élték meg az életüket - ha nem így lett volna, akkor módjukban lett volna változtatni - hanem a falusi életformába beleszületve elfogadták és képesek voltak boldogok is lenni nem úgy mint most az unokáik a részleges és időszakos korlátozásokat.

#7

Magyarország lakosságának a 2/3-a mindig is városokban élt, a város nem csak Budapest!

Ahogy most is, a 10 millióból 2 millió főváros, 8 millió vidék, ebből 5 millió vidéki nagyváros/város,3 millió falvak.

És sokkal nagyobb réteg nyaralt rendszeresen, mert mindenki dolgozott, a munkanélküliséget büntették. Szinte minden cégnek volt nyaralója, a TSZ-eknek is, de ha éppen nem volt, akkor a szakszervezeti SZOT nyaralókba mentek a dolgozók. Szinte nem volt ember, aki ne járt volna nyaralni, legfeljebb a nagyon elmaradott, vagy aki mindentől elzárkózott valamiért, de ezekre úgy néztek, mint a csodabogarakra.