Jóban vagytok a szomszéddal, beszélgettek? Nem furcsa, ha vidéken még csak köszönni sem szokott két szomszéd?

Engem is úgy neveltek, de aztán nagy lettem, és lehettem az, aki akarok lenni, nem kell mindent anyuciékra kenni.

Múltkor a liftnél találkoztam valakivel, fogalmam sincs, hanyadikon lakik, de nem köszönt. Én se neki. És paradox módon az jutott eszembe, ez egy jófej csávó.

"Szerintem beteges, hogy ennyit kattogsz rajtuk, és részletesen számon tartod, hogy mikor melyik részén sepregettek a teleknek (?)."

Igen, úgy tűnik, joggal kerülik a haverkodást, ha a semmivel is azt váltják ki, hogy naplót írnak róluk.

A kérdezés megnyitja a kommunikációt. Én nem akarok emberekkel kommunikálni. Nem vagyok antiszoc, de ez nem jelenti azt, hogy minden ember érdekel.

Nem köszönünk a metrón sem, mert fura lenne. Szerintem fura köszönni, ha amúgy nem akarsz a másiktól semmit. Ha elkérnéd a gereblyéjét vagy a franc tudja mit, akkor oké. De csak köszönni, hogy mondjuk egymásnak, hogy csá? Ez annyira... needy. Erre nem tudok egy db magyar szót, inkább olyan érzés, hogy "itt vagyok, nézz rám, nyugtázd, hogy létezem".

Nekem az a fura hogy faluban a vadidegen is köszön.

Ha köszönnek akkor viszonzom, de amúgy nem köszönök előre. Idegeneknek minek köszönjek az utcán?

Nem fogom menekülőre ha meglátnak, de szívesebben vagyok kint az udvaron ha szomszéd nincs a közelben. Ha ők is kint vannak, akkor általában lesnek mint a birkák. Kíváncsiak hogy mit csinálok. Odajönnek a közelembe, a nyakukat nyújtogatják mint valami zsiráf és bámulnak. Legszívesebben pofán vágnám őket.

Látszik rajtuk hogy nekik ez normális viselkedés, nem gondolják hogy zavaró lehet a másik embernek. Lehet te is ilyen kíváncsi/lesős vagy, csak nem veszed észre magadon, és azért kerül inkább a szomszéd.