A 80-as években Nyugat-Németországban (NSZK) magasabb volt az életszínvonal és jobb volt az átlagos életminőség, mint napjainkban az egykori NSZK területén?

Ők azt mondják sokan. Bár valamiféle agymosott módon szégyenletes dologként lesütött szemmel beszélnek a jólétről, és ezért sem szeretik az akkori S merciket, mert az a "szégyenletes" jólét szimbóluma.

Egy volt főnököm mindig azt mondta, jólét volt, az első "Schnitt" az egyesítés volt, a második meg az euró bevezetése (itt a fizetéseket majdnem felezték, az árak meg maradtak), ami után mindig rosszabbul ment. Idővel majd meglátjuk, hogy a szankciós politika meg a háboró a 3. Schnitt lesz-e. Mindenesetre sok alapélelmiszed majdnem a duplájára nőtt árban. Sok meg csökkent mennyiségben.

80-86 között sokat voltam kint a német rokonoknál (akkori NSZK-ban). Amit én láttam, hogy totál átlag melós emberek voltak a rokonaim, (írok pár példát: volt, aki városgazdálkodásnál füvet nyírt, volt óvónő is, titkárnő, ápolónő, művezető, sok rokonom dolgozott a Siemensnél pl.) A lényeg, hogy jól ment nekik, évente Kanári szigetek kategóriájú nyaralás, 3 évente cserélték a kocsit új autóra. Szép lakások, szép bútorok, szép autók, engem is tömtek zsebpénzzel, nem volt gond bármikor étteremben kajálni. Ez ugye akkoriban itt Magyarországon főleg nem így volt, én csak pilláztam (jó, mondjuk az árubőségen is. Ami azóta itt is van, csak az arányok messze nem azok).

Hogy most ott milyen, nem tudom így közvetlen közelből, ellaposodott a kapcsolat.

#2: „...a második meg az euró bevezetése (itt a fizetéseket majdnem felezték, az árak meg maradtak)...”

Már hogy értve?? Hogy a márkában megadott árakat meghagyták, csak a DM-et áthúzták és €-t írtak ki ugyanazon összeg mögé? :D

Azt mondjuk nem vágom hogyan tehettek volna ilyet a kereskedők kb. 1%-os infláció mellett és úgy hogy az euro bevezetésekor még jó ideig mindkét valutában ki kellett írni az árakat...

"Már hogy értve?? Hogy a márkában megadott árakat meghagyták, csak a DM-et áthúzták és €-t írtak ki ugyanazon összeg mögé? :D"

Pont így, persze nem mindenhol. De a kollégám és egyben jó barátom mesélte, hogy akkoriban még nem online rendelgettek, hanem kapták az ilyen rendelős vastag katalógusokat, mint az otto, és ott egy az egyben kicserélték a DM-et €-ra. Mondta, hogy a legtöbbet le is mondták ők.

Nyilván az élelmiszerboltban meg a többiben csak a szokásos kereskedői játékokat csinálták, hogy ha mondjuk kijött valami 40 centre, akkor már miért kerek 50.

" 3 évente cserélték a kocsit új autóra."

Gondolom lízing. Tőlük ez ma sem idegen dolog. Ma legalábbis ez megy, siemenses mérnökönél is. Eszükbe sem jut sajátot venni, hanem lízing, aztán 3 év után visszaadják, a lízing cég meg eladja.

Cserébe elég kötött az éves kimométer, amit mehetsz vele, mert ők sem csillió kilométerrel akarják eladni. Ha túlléped, az viszont fáj a pénztárcádnak.