Milyen az élet egy panelházban?

[link]

Elég szar miközben más ilyenben tengeti

Tudok olyan dolgokról is, amikre nagyon nem voltam/lettem volna kíváncsi, mégis fültanúja voltam, hála a vékony falaknak, és az átlagnál hangosabban beszélő szomszédoknak. Bár az utóbbira nincs is mindig szükség. Így pl., egyebek mellett, van egy pár, ahol az egyik nő komplett, teljes szerelmi életével képben vagyok, pedig ehhez el sem kellett hagynom a szobám.

Van egy erősen elkeserítő érzés is, amikor egy (1) kocsival szeretnél megállni a lakásodhoz közel, de alig jön össze, mert a szomszédok többsége 2-3 autóval (többen még a cégest is itt tárolják) parkol ugyanott.

Pedig régen nem egy szép park volt a környéken, amiknek többsége mára már fullon lévő parkoló lett..

Az a része tetszik, hogy minden egy köpésre van, de más pozitívumot nem tudnék mondani. Pár évvel ezelőttig nagyon aranyos szomszédaink voltak, csak sajnos többségük már nem él :( A helyükre meg tiszteletlen és öntörvényű fiatalok költöztek (és ezt 23 évesként mondom), akikkel rémálom sokszor egy lépcsőházban élni..

Meg, nem is kicsit, olyan "mindenki útban van mindenkinek" érzet van itt jelen.

"Milyen az élet egy panelházban?"

Azt nem tudom, de egyszer próbáltam a tömegközlekedést, és az eléggé borzasztó volt. Szerintem ez is hasonló lehet.