Ti is éltetek Budapesten több évig "hiába" úgy, hogy a végén vissza kellett költöznötök így, vagy úgy vidékre?

En Bp-n szulettem, aztan kb 10 eves koromban elkoltoztunk. Sokszor visszamentem 1-2 evre, de most mar nem szivesen laknek ott megint.

Igaz, engem a nagyvaros nem zavar meg a nyuzsges, eltem mar tobb orszag fovarosaban is, inkabb az emberek buval ..szott mentalitasa es a hozzaallasuk zavar.

Én fordítva voltam mint te. Budapesten születtem, ott éltem mindig. Amikor férjhez mentem, a férjemmel úgy döntöttünk, hogy vidékre költözünk, az ő szülőfalujába, mert ott könnyebb lesz. 8 évig éltem vidéken, és képtelen voltam megszokni. Annyi minden új volt, annyi minden zavart, hogy nem bírtam tovább. Mivel a házasságunk is tönkrement, így válás után visszamentem Budapestre. Mintha a lemerült elemeim újra feltöltődtek volna.

Szerintem sokat számít, hogy gyerekként ki hol élt. Mivel te vidéken éltél, te azt szoktad meg. A csendet, nyugalmat, hogy mindenki ismer mindenkit, hogy a szomszéd azt is tudja mikor fingottál utoljára. Én a nyüzsgést, a zajt szoktam meg. Én azt szoktam meg, hogy télen ha este 5-re érek haza akkor is meleg lakásba megyek ha éjfélkor akkor is.

Meg tudlak érteni.

Én itt születtem Pesten.

Sok ismerősöm van, akik vidékről jöttek de alig van már belőlük egy pár mert elegük lett, nem bírták és odébb álltak.

Az egy dolog, hogy folyton cikizték őket a tájszólásukért, meg, alapból más a vidéki ember egy kicsit emberségesebbek, nyugisabbak, szokni kell a pörgést.

Én bennszülött létemre utálom ezt a várost.

Amúgy szép lenne mert ezek a száz éves házak, a történelmi külső stb...de már nem bírom.

Elegem van élhetetlen.

Koszos, zajos, zsúfolt, büdös, mindenki rohan, ideges, az emberek arrogánsak, már nem ismerem a szomszédaimat sem. Régen itt egy jó közösség volt most meg azt sem tudom, ki lakik mellettem. Minden második lakás albérlet jönnek-mennek, nem érdekli őket, ha belerondítanak egy kialakult közösség életébe elvégre ha nem tetszik nekik odébb állnak.

A járműveken régen kényelmesen utazott az ember de már jó ha egyes járatokra felférek.

Itt van a fél ország eddig egy lakásban 1-2 ember élt esetleg egy család most meg egy falka valóságos munkásszálló egy-egy lakás.

A nagyvárosi ember pláne a fővárosi - szinte mindenhol a világon szerintem - mindig is többet képzelt magáról egy külön állatfaj.

Sokan lenézik a vidékieket habár ez már valahogy enyhül mert elég multi-kulti lett a város.

Viszont egyre gyakrabban tapasztalom, hogy idejön egy-egy vidéki fiatal a maga egészséges vidéki egyszerűségével, barátságosságával és egy nagyképű, jaszkarizós arc lesz belőle és így megy haza, hogy ő a nagy fővárosban dolgozik és otthon, hogy le vannak maradva.

Na ezt utálom.

Én szívesen mennék vidékre. Régi álmom egy kertes ház, egy kis kertészkedés a saját kertemben. Paradicsom, paprika, bab, borsó, spenót, hónapos retek már így is van cserépben:)

De sajna vidéken nincs munka a lakásom sem ér sokat...szóval én itt születtem de menekülnék.

Meg tudom érteni azokat, akik vissza fordulnak.

Amikor a falusi rokonaimnál vagyok úgy érzem megállt az idő és olyan szép, nyugis minden a mindennapi gondok ellenére is az emberek is mennyire másak.

Én fordítva voltam így,tudom,a "hiába" Budapestre szól a kérdésben.

Bp.-en születtem,de 14 éves koromtól 41 éves koromig vidéken éltem három helyen,ebben volt egy kis falu is.

Semmire nem jutottam,lenyomorodás,leszegényedés,munkanélküliség,leigénytelenedés,"kihalt" világ volt számomra.

Emberi kapcsolatok tekintetében csak a másokat kihasználó ravaszparaszt volt maximum,sumák kétszínű embereket ismertem csak,akik kifelé a becsületes vidéki men-t mutatták.(ezzel nem szeretnék általánosítani!)

4 éve vagyok Bp.-en,van jó munkahelyem,barátaim,lakásom,lehetőségeim.Van élet,kényelmesen közel van minden,nagyon jól érzem magam.

Úgyhogy én fordítva látom a dolgot,de szerintem nagyon sokat számít,hogy ki hol nőtt fel.