Ti bosszút állnátok?

Egy 3 lakásos társasházban élek, egy idős nénivel és egy 4 gyerekes anyukával.

A házhoz tartozik egy átlagos méretű kert is. A kertet egy kertész gondozza, fű és virágok vannak ültetve. A néni tegnap kapott a lányától 5 darab paradicsom palántát, amit elültetett a kertnek egy naposabb részére, kb. 1 négyzetméternyi területre. Engem ez nem zavart, sőt mondtam is neki, hogy milyen szépek a palántái, ő pedig boldog volt. Ma reggel megkérdeztem a nénit, hogy hová tűntek a palántái, hiszen a helyére virágok kerültek. A néni könnyes szemmel mesélte, hogy a szomszédból az anyuka ráripakodott, hogy mit képzel magáról, hogy paradicsomot ültetett oda, ő más virágot akar arra a helyre tenni, amit a gyerekei fognak majd locsolni a nyáron. A néninek egy árnyékos helyet jelölt ki,hogy oda ültesse át őket. Ott viszont nem fog normálisan megnőni neki, ezt mindannyian tudjuk. Engem felháborított ez az egész, legszívesebben helyre tettem volna a nőt, de a néni megkért, hogy hagyjam annyiban, mert nem akarja, hogy elmérgesedjen a viszony. Ráadásul a néni nagyon aranyos, semmi gond nincs vele. Amikor kicsik voltak a nő gyerekei többször vigyázott rájuk ez a idős nő, teljesen ingyen. Amikor sütit süt, mindannyiunknak ad, még a nő soha nemköszönő gyerekeinek is. A nő sokkal problémásabb, neki saját magán kívül mindenki hülye és mindig talál valami problémát. Utálja a kertészt és az utcabelieket is. Egyből ordít, ha valamelyik utcabelinek véletlen kiszökik a kutyája vagy a macskája, mert az veszélyezteti a gyerekeit, stb. Pedig a gyerekei veszélyeztetik a környezetet, olyan neveletlenek. Ők nem játszani szoktak, hanem rombolni. De ezt idáig mi nem tettük szóvá neki, hiszen egyrészt gyerekek másrészt, meg amúgy is van elég baja a nőnek, mivel elhagyta mind a 3 férje és egyedül maradt ennyi gyerekkel. Most viszont nagyon felment bennem a pumpa és legszívesebben nem hagynám annyiban ezt az egészet. Arra gondoltam, hogy legyomirtózom a virágait-bosszúból. Viszont tudom jól, hogy ez nem lenne helyes, mivel lesüllyednék a szintjére, keresztény nevelést is kaptam stb. Ráadásul ismerem a mondást, miszerint "mielőtt bosszút állsz valakin, két sírt áss"... De mégis nagyon mérges vagyok, egyszerűen beleégett a néni könnyes szeme a retinámba. Rossznak érzem a bosszút, de az érdektelenséget sem tartom helyesnek. Ti mit tennétek a helyemben?