Ti ki tudtatok "repülni" a fészekből 25 év alatt?

18 évesen érettségi, majd 3,5 év BSc.

Ekkor voltam 22 éves. Dolgoztam kicsit több, mint egy évet, kaptam béremelést, több juttatást stb.

Így el tudtam költözni egyedül saját albérletbe 23 évesen.

25 éves vagyok. Hét éve külön élek, az ország másik felében. Egyetemi kollégum, majd albérlet. Egyetem mellett minden munkát elvállaltam, amit éppen találtam, hétközben az egyiket, hétvégén a másikat, köztük ha volt idő, maszekban elvállaltam ezt-azt (korrep, szerelés).

Az én döntésem volt. Ahogy az is, hogy úgy boldogulok azóta, ahogy tudok. Otthonról nem tudtak támogatni. Aztán nem akartak... aztán megint nem tudtak.

Talán nem tartok ott, mint ahol tarthatnék, ha minden a fenekem alá lett volna téve, igaz, hogy egy albérletben élek, és a munka miatt csak félgőzzel tudtam csinálni az egyetemet, viszont ahol tartok, arra büszke lehetek, mert a saját erőmből értem el.

attól függ, ki milyen szinten érti ezt. ha tényleg csak az a cél, hogy ne a szülőkkel lakjon az ember, akkor több lakótárssal összeköltözni egy elég olcsó megoldás, bár én nem tennék ilyet, nem az én világom.

legtöbb esetben önerőből ennél magasabb szintre lépni nem túl könnyű.

vagy kell a szülői támogatás, vagy egy párkapcsolat, ahol mind2 fél dolgozik, így már együtt el tudnak indulni.

nekem csak ilyen ismerőseim/családtagom van, nem ismerek olyanokat, akik csak úgy a semmiből elköltöztek otthonról.

Egyetem (19 évesen), diákhitel+rengeteg diákmunka, társbérlet rajtam kívül 7 emberrel a lakásban. Pár éven keresztül napi maximum 4 órát aludtam és szinte semennyit sem szórakoztam vagy költöttem magamra, de számomra minden kínlódást megért a menekülés az alkoholista, bántalmazó családomtól.

Azóta olyan életet építettem fel magamnak, amiről anno álmodni sem mertem volna.