Ti tényleg összeköltöznétek idegenekkel egy albérletbe? Szülők, ti engednétek?

ez kettő az egyben. túl van aggódva, de közben igaz is.

de az egész élet ilyen. utcán egy idegen megszólít, nem tudhatod, hogy bántani akar, vagy csak kérdezni valamit/segítséget kérni.

ahogy az első is írja, kollégium is ilyen, vagy még ilyenebb is. bárhol meglophatnak, bárhol lehet kínos vagy számodra negatív történés.

de ez nem jelenti azt, hogy ne lakhatnál olyanokkal, akikkel tök jóba leszel, csak nyitottabbnak kell lenned.

elmész, megnézed, beszélsz azzal, aki a lakótársad lenne, első benyomásra sokminden kiderül. az emberek titkai nyilván nem, de azt azért látni fogod, hogy nem egy igénytelen putris(meg persze még egy külsőre ilyen emberről is kiderülhetne, hogy egyébként jófej, meg becsületes és még segítséget is tudna adni).

túl sok előítélet van az emberekben.

Ez egyértelműen túlaggódás. Ennyi erővel az utcára se menjen az ember mert ott is csak baja eshet.

Persze nem kell akárkivel, akárhol "összeköltözni", lehet előre tájékozódni a lakókról. Például sok helyre alapból egyetemistákat, diákokat keresnek.

Arról nem is beszélve, hogy barátokkal a lehető legrosszabb együtt élni. Nincs meg a kellő tisztelet, és távolságtartás, ezért sokkal jobban előjönnek a problémák. Sokkal több mindent megenged egy "barát" mint egy idegen. Hosszú távon szinte garantáltan egymás agyára mennek az emberek így. Én laktam már haverral, folyton kérdezték, hogy miért nem megyünk el sehova együtt. Sörözni, kikapcsolódni. A válaszunk az volt, hogy pont elég a másik képét bámulni egész nap.

Másik, hogy alapból szobát kell bérelni, akkor arra vonatkozóan fix, számítható költségeid lesznek. Hiába lelép, nem fizet a lakótárs, az nem a te bajod, ügyed lesz, hanem a tulajé.

Lopás megint olyan téma, hogy azt bárhol lehet. Nekem egyetemi kollégiumban az asztalra rögzíthető lámpa tappancsát lopta le valaki. Lakótársnál legalább tudod ki volt. Vagy például kellett vennünk 15 ezres körző készletet, amibe tustollat lehet fogni. Idővel a körző kilazult, lett egy kis holtjátéka. Vagy a tus beszáradt, törött volt. Ilyenkor megesett, hogy "véletlenül" elcserélték egy jobbra. És egyetemistákról beszélünk.

Óvatosnak kell azért lenni, de a saját korosztályoddal nyugodtan összeköltözhetsz. Ha lányokkal lennél együtt, akkor pláne nem kell erőszaktól tartanod.

Én sajnos még 30-on felül is albérletezem, igaz, külföldön most már, tehát már látom az esélyét annak, hogy legyen saját lakásom.

Én amúgy mindig vadidegenekkel laktam, soha, de soha nem alakult úgy, hogy ismerőshöz költözzek.

De mikor annyi idős voltam, mint te, én is féltem ilyesmiktől kezdetben. Ezért először egy idős nénihez költöztem. Majdnem 70 volt, de jó állapotban volt. Amúgy fiatalokkal is összeköltöztem volna, ez igazából a véletlenen múlt, hogy hozzá költöztem, tetszett a lakás elhelyezkedése, maga a szoba, hogy tisztaság volt. Szóval nála abszolút nem tartottam attól, hogy meglop, stb. Jó anyagi helyzetben volt ráadaásul. A takarítást is csak ő végezte minden egyes helyiségben, nekem csak a saját szobámat kellett rendben tartani. Meg az is jó volt, hogy csak ketten voltunk a lakásban, csend volt, nyugalom.

Míg azoknál a barátaimnál, akik szintén albérleteztek, nem volt annyira tiszta a lakás, a hűtőben is alig fértek el, hangosak voltak az ott lakók. És nem csak ketten laktak együtt, hanem mindenhol hárman-négyen.

Aztán majdnem egy kollégámhoz költöztem, egy kedves fiúhoz, de aztán már közbejött a külföldi meló, így ez nem jött létre.

Aztán hazatérve külföldről ismét csak idegenekkel laktam. Egy párral. Nem volt velük semmi gond. Aztán három másik fiatallal egy lakásban, akik aranyosak voltak, de nem takarítottak.

Aztán most ismét külföldön vagyok, itt is idegenekkel költöztem össze kétszer is. Eddig kettő kivételével mindegyiket nevelni kellett (halkan zárjuk az ajtót, mert a kilincset egyik sem ismeri, nem beszélünk normál hangerővel, mikor már aludnom kéne, mert áthallatszik, a ruhaszárító állványon nem tároljuk a ruhákat huzamosabb ideig, mert más is használná, takarítunk, elpakolunk magunk után, nem kúrunk hangosan, ilyesmi), de alkalmazkodtak szerencsére, tehát annyira egyik sem volt problémás egy idő után. Lopni sehol sem loptak egyik helyen sem, ahol éltem.

Ma már egyszer tettél fel egy ilyen kérdést ha nem tévedek.

Ne haragudj, de te mindenben a rosszat látod a családoddal együtt.

Javaslok egy megoldást!

Vegyetek egy lakást, lakjál benne egyedül, és fogadjatok egy testőrt magad mellé! Így nem lesz semmi probléma.

kollégiumban még három emberrel lennél egy szobában. Nem tudom, ezzel tisztában vagy-e. Ha albérletben legalább külön szobád van, azt magadra zárhatod, bezárhatod kulcsra. Ha ennyire félsz. vehetsz kulcsra zárható szekrényt is.

Nem tudom, mennyivel lenne biztonságosabb egy kollégium, pont, hogy rosszabb. Na egy szobába senkivel sem költöznék, pedig én írtam, hogy laktam már sokat másokkal.