Szerintetek baráttal/barátokkal vagy ismeretlennel/ismeretlenekkel jobb összeköltözni?
Jelenleg kollégista vagyok, de nem szeretem és emiatt szeretnék majd inkább albérletbe költözni. Egyedül azért elég drága lenne és nincs is szükségem egy egész lakásra, nem akarok mindig egyedül se lenni, ezért mindenképpen szeretnék magam mellé legalább egy lakótársat. A kérdés az, hogy kit...
Vannak ismerőseim/barátaim, akikkel össze tudnék költözni, viszont sokan mondják, hogy ez nem mindig célszerű. Ugyebár lakva ismerszik meg az ember és emiatt gyakori, hogy ezek a barátságok megromlanak, a környezetemben is volt már rá több példa. Sokszor már terhes lehet, hogy együtt laktok és túl sokat találkoztok vagy fény derül egy-két zavaró szokásra, esetleg elvonjátok egymás figyelmét a tanulásról stb.
Viszont ismeretlennel összeköltözve pedig elég lutri az egész, mert akkor abszolút nem tudhatod, hogy majd kijössz-e az illetővel, meg tudtok-e beszélni dolgokat, milyen típus (pl. rendetlen vagy sem, hangos-e vagy sem, alkalmazkodik vagy sem stb.), megbízható-e és hasonlók. Nyilván lehet előtte beszélgetni, találkozni, de azért nem 100%-os ez sem.
Szerintetek melyik a jobb? Nektek melyik vált be jobban?
válasza:Mindkét variációnak megvannak a maga előnyei, hátrányai. Inkább az a kérdés, hogy most miért nem szereted a kollégiumot? Nem tudsz tanulni? Zavarnak a szobatársak, stb?
Baráttal, ismerőssel azért jó együtt lakni, mert már ismeritek egymást, jó esetben könnyen, egyszerűen meg tudjátok beszélni a problémákat, ahogy Te is említetted, illetve tanulásban is hasznos lehet, hogyha tudtok együtt tanulni, segíteni egymásnak, közösen készülni a vizsgákra, stb.
Viszont ez nyilván emberfüggő, baráttal elég könnyű lazán venni a dolgokat (pl a tanulást) és ez hátrány is lehet, hogyha folyton eljártok otthonról, szórakoztok, stb és a tanulás rovására megy a dolog.
Ilyen téren például egy idegen nem befolyásol, hogy mit csinálsz a szabadidődben, így tanulás terén nem okoz gondot.
Én saját lakásom egyik szobáját szoktam kiadni (kis jövedelem-kiegészítés céljából), eddig 2 "idegen" volt nálam, dolgoztak ők is, én is, azonban maximum 1-2 hónap után előjöttek a kisebb-nagyobb problémák, amik szúrták a szemem, vagy zavaróak voltak és a közelmúltban már megfogalmazódott bennem, hogy többet nem adom ki senkinek a szobát.
Ezt lényegében neked kell eldöntened, hogy mit szeretnél, van e olyan ismerősöd, barátod, akit már régóta ismersz, tudod e, hogyan viselkedik, milyen szokásai vannak, mennyire igényes, rendszerető, stb.
Én azt mondanám, hogy a jelenlegi helyzetedben jobb lenne egy idegennel együtt lakni, szabadabb lennél, nem függnél tőle, nem kötődnél hozzá annyira, mint egy baráthoz, stb.
Azonban egy idegen is lehet sokféle. Egyetemista legyen, aki még tanul, vagy olyan, aki már dolgozik?
Előbbinek valószínűleg hasonló lenne a napi rutinja, mint neked (hogy ez előny, vagy hátrány e, azt döntsd el te), dolgozó ember azonban sokféle van.
Hogyan dolgozik? Műszakban, vagy rugalmas munkaidőben, vagy simán 8-tól 4-ig? Attól függően, hogy te mikor kelsz/fekszel, benne van a pakliban, hogy fel fog zavarni, mikor készülődik, vagy hazaér kora reggel/késő este, stb
Neked kell eldöntened, hogy mennyire vagy alkalmazkodó, mennyire tudod tolerálni a másik ember szokásait, stb, mennyire tudnál a tanulásra koncentrálni egy barát mellett, illetve hogy tudnál elviselni egy idegen embert magad mellett.
25F
Köszönöm!
A kolival az a problémám, hogy nulla magánszférám van. Egész nap emberek között vagyok, beszélgetek ezzel-azzal, nagy a hangzavar, nagy a tömeg stb. és mikor hazaérek a koliba, akkor sem tudok egyedül lenni, mert van egy szobatársam. Zavar, hogy osztoznunk kell egy szobán, mert ez nekem nagyon kellemetlen. Azt gondolom, hogy alkalmazkodóképes vagyok és eddig sosem volt probléma pl. a takarítással vagy a közös fürdőszoba használattal stb., meg tudtunk beszélni mindent, de a közös szoba olyan problémákat és kényelmetlenségeket szül, amikkel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Pl. mindig felkeltjük egymást reggelente (egymástól egy lépésnyire alszunk, ébresztőre kelünk, a szobában készülődünk, emiatt mindenképpen felkel a másik), nem mindig tudod kényelmesen és normálisan csinálni a dolgodat (pl. a másik alszik, tanul, beteg és ilyenkor nem akarod zavarni, de mégsem ülhetsz mozdulatlanul egy hang nélkül órákig), elég más a napi ritmusunk is (én pl. sokáig ébren vagyok és szeretek este, éjjel tanulni, míg a szobatársam ellenkezőleg). Ez mind, együtt, hosszútávon nagyon rossz, mert az ember nem érzi magát jól, otthonosan, kényelmesen és nem tudja magát kipihenni. Ezeknek a nagy része megoldódna, ha lenne egy saját szobám egy albérletben.
Az a helyzet, hogy vannak olyan barátaim, akikkel együtt nőttünk fel és jól ismerjük egymást, de azért mégis sok minden kiderül, ha két ember összeköltözik, mert az teljesen más. Így persze, jól hangzik és minden, de nem szeretném azt sem, ha esetleg emiatt menne tönkre a barátságunk. Amúgy mind tanulnak, egyikük sem bulizós vagy ilyesmi, rendesek, takarítanak stb., de azért mégis. Viszont ugyanez van ugye egy idegennél is, hogy abszolút nem lehet tudni... Persze, mindenki kedves, rugalmas, barátságos, tiszta, figyelmes stb., ha be kell mutatkozni, de aztán meg ki tudja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!